Az alkotás eredetileg a Felvonulási téren, a Damjanich utca meghosszabbításában, az Ajtósi Dürer sorhoz közelebb egy 20 x 21 méter méretű, spirális talapzaton állt. Kiss István szobrászművész műve Itt a Szoborparkban viszont már a megszokott vörös tégla talapzaton találjuk ahogy a többi alkotást is. A szobor monumentális, a park legnagyobb méretű alkotása. Ott állva megdöbbentő a hatás, ahogy a nyolc méteres alak beleüvölt a nagyvilágba.

Részlet Boros Géza: Szoborpark című könyvéből
'Az első magyar munkásállam, az 1919-es Tanácsköztársaság központi emlékművének felállítása már az 56-os forradalom előtt napirenden volt. Az 1957-ben kiírt nagyszabású pályázaton Kiss István nyerte el a megbízást. A megvalósítás egészen 1969-ig húzódott el: az emlékművet végül a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján avatták fel. Elhelyezésének a célja az volt, hogy az 1965-ben felállított Lenin-szobor párjaként a felvonulási téren zajló politikai tömegrendezvények állandó díszleteleme legyen. Lenin mintegy rátekintett a világ második győztes proletárforradalmának a szimbólumára. A nyolc méter magas bronzfigura egy spirálisan emelkedő talapzaton magasodott. Méretének - akárcsak a Lenin-szobornak - a dísztribün helyére szánt, új Nemzeti Színház épületarányaihoz kellett igazodni, amelynek építész tervezője ugyanúgy Hofer Miklós volt, mint az emlékműé. A szobor helyén egykor a Regnum Marianum templom állt, amelyet éppen a Tanácsköztársaság leverésének emlékére emeltek az 1920-as években, s amelyet a felvonulási tér kialakítása miatt a Rákosi-rendszerben lebontottak. 1957-ben mind a Lenin-, mind a tanácsköztársasági emlékműpályázaton - Aradi Nóra kifejezésével - 'a tömegekre hatni akaró és hatni tudó művek megalkotása' volt a cél. Kiss István biztosra ment: egy emblematikus művet, Berény Róbert híres 1919-es plakátját formálta szoborrá. Az expresszionista plakát félalakos figuráját egészalakossá tette, és óriásira nagyította.

Tasnádi Attila méltatása szerint 'a rohanó figura a naturalista mozdulat, a kubista darabosság és a robosztus erő megkapó egységében, lenyűgöző exresszivitásával idézi meg az egykorú tömegmegmozdulás ekölcsi erejét, a forradalom vehemens érzékvilágát'. A Berény-plakát által megjelenített 'vehemens érzékvilágot' reálisabban érzékelteti Kosztolányi Dezső leírása: a vad, őrült matróz 'egy lobogót rázott hihetetlen lendülettel, egészen összeolvadva vele, s úgy kitátotta csontos száját, mintha el akarta volna nyelni a világot'. A plakát kifejezőerejéből a szobor nem sokat örökölt, megmaradt viszont a kompozíció egynézetűsége, ami egy öttonnás körplasztika esetében nem túl előnyös. A liget fái közül kirohanó kolosszus látványa meglehetősen groteszk hatásúra sikeredett. Monumentális propaganda kulisszaelem volt, amely sohasem tudott elfogadottá válni és beépülni a városképbe. A szobor eltávolítása óta a talapzat maradványa spontán emlékműként él tovább: keresztet emeltek rá a lerombolt Regnum Marianum-templom emlékére.'