A futballszurkolás különös dolog. Ha valaki a ma magyar sztárjaiért lelkesedik (akad-e ilyen?), könnyen nekiszegezik, láttad volna Nyilasit vagy Törőcsiket játszani. Nyilasiék rajongóit Albert vagy Varga Zoltán emlékével hűtötték le, az övékét Puskással, Hidegkutival, Kocsis Sándorral. Az aranycsapat elé az itt látható focistát állították: Orth Györgyöt meg az itt nem látható, szintén legendás Schlosser Imrét; és biztosan eléjük is régebbieket. Orth (1901–1962) pályafutását a Vasasban kezdte, 16 évesen azonban az MTK-hoz igazolt, és ugyanebben az évben válogatott lett. 1925-ben súlyos sérülés érte, bár ezután is szerepelt a válogatottban (1927-ig összesen 32 meccsen 13 gólt rúgott), játékospályafutása pedig 37 éves koráig tartott, s legintenzívebben az MTK-hoz kötődött. Edző lett, magyar, dél-amerikai és dél-európai csapatokat vezetett, és 1962-ben Portugáliában, az FC Porto edzőjeként érte a halál. A magyar amatőrfutball utolsó korszakának egyik főszereplője volt, annak az időszaknak, melynek Mándy Iván és Sándor Pál klasszikus filmje, A régi idők focija állít emléket.

A szobrot abban az időben állították, amikor az MTK Hungária körúti stadionjában az atlétikai pályát megszüntették és a játékteret kiszélesítették. Ugyanekkor épült fel a klub sportcsarnoka is, méghozzá úgy, hogy a kékre festett könnyűszerkezetes épületet a lelátó északkeleti részének elbontásával a stadionba ékelték. A keleti hajtűkanyarban a korábban is meglévő maratoni kapu/mentőbejáró mellett így önállóan maradt egy szektor – ennek közepére, két örökzöld bukszus mögé helyezték el a magas posztamensen álló mellszobrot.