Nagyszeben egyik jelentős történelmi emlékműve a Nepomuki Szent János szobor az elkészítése óta eltelt 280 év alatt számos helyváltoztatást és rongálást ért meg, mégis restaurálva napjainkban eredeti mivoltában jelenik meg. Nagyon érdekes a "vándorlási" története.
A XVIII-ik század elején Nagyszeben egy protestáns (evangélikus) többségű szász város volt, ahová a Habsburg-féle ellenreformáció hatására katolikus jezsuita szerzeteseket hoztak. A szigorú szerzetesek a város főterén építettek templomot és kolostort. A kor kedvelt szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a monumentális talapzatra elhelyezett szobrát eredetileg a templom tornyának közelében állították fel. Egy legenda szerint, mivel a város evangélikus többségű polgárai nem nézték jó szemmel e szobrot, sőt gunyolódtak vele, áthelyezték a város Vízaknai-kapujának közelébe. Ez a várkapu hamarosan összeomlott, és a szobor is megsérült. Ennek következtében Erdély akkori osztrák kormányzója Franz Anton Wallis 1734-ben a szobrot visszavitette a Nagypiac nyugati részére, ahol több mint 200 évig állt. Ha elfogadjuk azt amit a legenda mond, akkor ez azt jelenti, hogy a szobor már 1734 előtt is megvolt. Az tény, hogy egy osztrák műhelyből került ki (ismeretlen szobrász műve) és 1734-ben már állt a téren, a talapzatán is ez az évszám van felvésve. A város szász lakóssága nemtetszését fejezte ki azért, hogy ez a hivalkodó katolikus szobor a főpiacteret diszíti, ezért még a szobor megrongálását is kilátásba helyezték. Ennek megfékezése érdekében a hatóságok katonai őrséget rendeltek el a szobor védelméért, sőt törvénybe iktatták a rongálás szigorú büntetését. Egy XIX-ik század eleji, piactérről készült metszetrajzon az látható, hogy a szobrot erőteljes rudak, kötelek és láncok kerítik el végelmi célból. 1862-ben egy ízlésesebb kovácsoltvas kerítéssel vették körül és így állt ez egészen 1948-ig, amikor a berendezkedő kommunista hatalom elrendelte a szobor eltüntetését a térről. Szemtanuk elmondása szerint az emlékművet elég brutális módon távolították el, nem kímélve ennek darabjait, majd a ferences templom udvarára vitték. Itt a szakemberek megrongált, hasadozott állapotban vizsgálták meg, és minisztériumi "tanácsot" kértek a szobor sorsát illetően. A válasz az volt, hogy az emlékművet a Brukenthal Múzeum második udvarára kell szállítani, ami még az 1948-as évben megtörtént, és hamarosan újra összerakták eredeti formájában. 39 évig itt a múzeumudvarban állt, mígnem a katolikus templom bátor plébánosa Nutz Otto, egy évvel a kommunista diktatúra bukása előtt, 1988-ban szimbólikus összegért 1 lejért (!) visszavásárolta az egyháznak. Az emlékművet újból elbontották és a plébánia belső szűk udvarán állították fel újra és hamarosan restaurálták is. A talapzat egyik széles köve csak úgy fért be a plébánia kapuzatán, hogy a falat meg kellett bontani. Így található napjainkban a város jelentős történelmi szobra a plébánia udvarán.
2003-ban a főtér rehabilitációja / átépítése során felmerült a barokk emlékmű visszaállítása eredeti helyére, de ezuttal a román ortodox egyház tiltakozott a terv ellen, de a szakamberek is azon a véleményen voltak, hogy az emlékmű-szobor újboli bontása-felépítése meggyengítené ennek struktúráját. Nepomuki Szent János ezen szobrának kalandosnak mondható története így azzal zárult, hogy egy kis egyházi műemléki udvar méretes díszévé vállt.

---