Az emlékmű megvalósítását civil kezdeményezésre karolta fel a kulturális bizottság, amely az önkormányzati jóváhagyás után pályázatot írt ki. Négy dunaújvárosi művész nyújtotta be pályamunkáját, közülük Palotás József és Dévényi Sándor (építész) tervét ítélte legjobbnak a Lektorátus, mondván: a kubisztikus és futurisztikus elemekkel operáló négy méter magas mű a szabadságvágy egyetemes szimbóluma.

---

Az emlékművet az eseményhez képest szokatlan időpontban október 23.-a helyet 2002. március 15.-én avatták fel. A 2001 október 23.-ra tervezett avatást ugyanis biztonsági okokra el kellett halasztani.
"Ugyanis forgalomtechnikai vizsgálatot végeztek a szakemberek, akik megállapították, hogy a korábban lakossági kérésre megnyitott, bíróság mögötti útszakaszt le kell zárni, ugyanis a szobor nézőire balesetveszély leselkedik. Az út lezárását viszont nehezményezték a lakók, akik nagyon szűk körben ugyan, de hangot adtak ellenkezésüknek egy augusztus végi lakossági fórumon, amelyet a kulturális bizottság szervezett. Ekkor felvetették, hogy megvizsgálják az emlékmű elhelyezésének alternatíváit, ám a következő bizottsági ülésen - ahol az alkotók is jelen voltak - ismét megfogalmazódott, hogy nincs jobb helyszín az eredetinél, ám minden hiába, hiszen az idő olyannyira elszaladt, hogy vállalkozó nem akadt, aki „egyik napról a másikra" elkészítette volna a bonyolult (kubisztikus, futurisztikus formák) zsaluzást igénylő munkákat. Ezért a bizottság azt javasolta, 2002. március 15-én adják át szobrot.
Az október közepére elkészült alkotás ingyenes őrzését vállalta Fáskerti István kőfaragó (a mű minél kevesebb mozgatása ajánlott) márciusig."

---