Kossuth-szobor Kecskeméten
'Valamikor régen' meg voltam róla győződve, hogy azért áll a Kossuth-szobor a városháza előtti téren, mert Kossuth itt mondta el híres toborzó beszédét. Mint annyi más dologról, később erről is kiderült, hogy a legenda nem pontosan úgy történt, ahogyan a szájhagyomány hirdeti. Igaz ugyan, hogy Kecskemét elöljárói ezen a helyen álló épületben fogadták Kossuth Lajost 1848. szeptember 25-én, innen azonban a több mint ezer méterrel távolabbi vásártérre vonultak, és a tömeg itt hallgatta meg a lelkesítő szónoklatot. A szobor elhelyezése körül azonban nem emiatt vitatkoztak a korabeli szoborbizottság tagjai. Kada Elek polgármester 1903-ban a Piac teret, a Deák teret, a Széchenyi teret, és a Kossuth teret jelölte ki lehetséges helyszínnek. Az elhelyezésnél figyelembe vették a környező épületek magasságát, rendeltetését, a szobortól mért távolságát, a tér méltóságát, és végül, de nem utolsó sorban a rendelkezésre álló összeget, amely felhasználható a művészi kiképzésre.
A Széchenyi tér alkalmatlan volt a közeli nagytemplom magassága miatt, a Piac tér területileg volt túl méretes, itt csak magas lovas szobor érvényesülhetett volna kellő méltósággal. Így végül úgy döntöttek, a Kossuth- szobrot a Kossuth téren kell felállítani, a városháza és a református templom közötti vonal közepén, a városházával szemben. Ennél nagyobb problémát csináltak viszont abból, hogy merre nézzen a szobor. Az egyik párt a Telcs Ede és Tőry Emil által végzett helyszíni szemle jegyzőkönyvére hivatkozott, ahol szerepelt a „városházával szemben” kifejezés. A másik párt ezt nevetségesnek tartotta, szerintük a jegyzőkönyv csak a szobor elhelyezéséről rendelkezik, a tájolásnál azonban egyértelmű, hogy a szobor ne az előtte magasodó óriási épületre, hanem kitáruló piactérre nézzen. A vita eldöntésére összehívták a száztagú szoborbizottságot, amelyik végül a városházával szemközti irányt véglegesítette.
https://www.kozterkep.hu/1532
A szobor felállításának ötlete már közvetlenül Kossuth halála után felmerült, ahogyan az ország nagy részén, de főleg az alföldi településeken. A magyar szoborállítási buzgalmat a Kossuth-kultusz nagyban elősegítette. A költségek anyagi fedezetét biztosító gyűjtés több mint egy évtizedig húzódott, mire sikerült a sorrendben a világon 50. köztéri Kossuth-szobrot felállítani. Majálisok, táncmulatságok, kulturális műsoros rendezvények szervezésével számtalan egyesület és testület mozgalma gazdagította a város kulturális életét. 1903-ban a szoborbizottság felkereste Fadrusz János szobrászművészt, és felkérte az emlékmű elkészítésére, aki el is vállalta a feladatot, de sajnos néhány nap múlva meghalt. Ezt követően Telcs Ede és Tőry Emil művészeket kérték fel a szoborépítésre. Meglepetésre ők már kész terveket adtak át és 50.000 korona fejében vállalták, hogy 1904 szeptember 16-ra a szobrot elkészítik. A feltételek között szerepelt, hogy a szobornak legalább akkorának kell lenni, mint a szegedi Kossuth-szobor, a mellékalakok is bronzból legyenek kiöntve, a talapzat pátyi mészkőből legyen, és a felállítás előtt egy egyötöd nagyságú modellt kell készíteni a bíráló bizottság részére. A bajai származású Telcs Ede ekkor 31 éves volt, és bécsi mestereknél töltött évei után Zala Györgynél is dolgozott. A kecskeméti megbízást lelkesen fogadta, és igyekezett valami különlegeset, valami újat, a „hírös városhoz” méltót tervezni. Az 1904-ben bemutatott maketton csonka gúla talapzaton Kossuth Lajos magyaros mentében kinyújtott jobb karja magasba lendül, balkeze karján nyugszik, ahogyan toborzó beszédét a hallgatósághoz intézi. Az allegorikus mellékalak szinte teljesen meztelen erős férfi ülő helyzetben, kezében kiegyenesített kasza. Telcs Ede szavaival:
'… állát-szinte Rodin „Penseur”-jének a pózában- az egyik karjára támasztva… szinte minden izma megfeszült, mintha ugrásra készen állna, s csak Kossuth jeladására várna, hogy –„ha mégegyszer azt izeni”- a másik kezében tartott kiegyenesített kaszával rámenjen az osztrákra…'
A kecskeméti hagyomány szerint az allegorikus alak modellje Kacsóh Pongrác zeneszerző volt. A műbírálat folyamán Stróbl Alajos túlságosan hangsúlyosnak tartotta a mellékalakot, és felvetődött, hogy kicsit lejjebb, és a középtengelytől balra helyezzék el, vagy cseréljék le egy népies magyar alakra. Telcs Ede azonban ragaszkodott az izmok játékát mutató meztelen test eredeti pozíciójához. Azonban a talapzat hátsó részére tervezett oltárszerű építményt a három szónokkal elhagyásra javasolták, és így az el sem készült. A magasságot 8 méterben állapították meg, amelyből a főalak 3 m 20 cm magas.
1905-ben készült el a végleges agyagminta, az öntőmunkások sztrájkja miatt azonban az öntést csak 1906-ban végezték el Róna József szobrászművész műhelyében. A július 1-jére kitűzött avatásra 2000 vendég befogadására alkalmas tribünt építettek. Vasárnap reggel 12 ágyúlövés ébresztette a város lakosságát. A vasútállomásra beérkezett különvonat vendégei kétezer fehérruhás lány sorfala között vonultak végig a Nagykőrösi utcán a fúvószenekar Kossuth-indulójára, a díszmagyarba öltözött városi elöljárók kíséretében. A szobor körül mintegy 30 ezer fő gyűlt össze, a díszhelyeket a 48-as öreg honvédok foglalták el. Ünnepi műsorok, szónoklatok, zene, ének, csatajelenetek bemutatása, díszebéd, népmulatság, esti tűzijáték, táncmulatság színesítette az eseményt.
Gyerekkori élményem a szoborról, amikor nagyapámtól megkérdeztem, hogy ki az a bácsi, azt felelte: Kossuth apánk. És hangjában olyan tisztelet volt, amiből éreztem, hogy igaz és nagy ember lehetett. Ez a nemzedékeken keresztül átörökített őszinte lelkesedés a mai napig bennem él, és minden március 15-én újra fellángol. Hiába olvastam azóta számtalan történelmi adatot és kritikát Kossuth úgymond felelőtlen, kalandor politikájáról, az ősök szavát nem lehet felülírni.
Irodalom
Ádámfy József : A világ Kossuth-szobrai
Eötvös Nagy Imre: A kecskeméti Kossuth-szobor története
Heltai Nándor: Kossuth Lajos és Kecskemét
Székelyné Kőrösi Ilona: Kossuth Lajos Kecskeméten
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története
A Széchenyi tér alkalmatlan volt a közeli nagytemplom magassága miatt, a Piac tér területileg volt túl méretes, itt csak magas lovas szobor érvényesülhetett volna kellő méltósággal. Így végül úgy döntöttek, a Kossuth- szobrot a Kossuth téren kell felállítani, a városháza és a református templom közötti vonal közepén, a városházával szemben. Ennél nagyobb problémát csináltak viszont abból, hogy merre nézzen a szobor. Az egyik párt a Telcs Ede és Tőry Emil által végzett helyszíni szemle jegyzőkönyvére hivatkozott, ahol szerepelt a „városházával szemben” kifejezés. A másik párt ezt nevetségesnek tartotta, szerintük a jegyzőkönyv csak a szobor elhelyezéséről rendelkezik, a tájolásnál azonban egyértelmű, hogy a szobor ne az előtte magasodó óriási épületre, hanem kitáruló piactérre nézzen. A vita eldöntésére összehívták a száztagú szoborbizottságot, amelyik végül a városházával szemközti irányt véglegesítette.
https://www.kozterkep.hu/1532
A szobor felállításának ötlete már közvetlenül Kossuth halála után felmerült, ahogyan az ország nagy részén, de főleg az alföldi településeken. A magyar szoborállítási buzgalmat a Kossuth-kultusz nagyban elősegítette. A költségek anyagi fedezetét biztosító gyűjtés több mint egy évtizedig húzódott, mire sikerült a sorrendben a világon 50. köztéri Kossuth-szobrot felállítani. Majálisok, táncmulatságok, kulturális műsoros rendezvények szervezésével számtalan egyesület és testület mozgalma gazdagította a város kulturális életét. 1903-ban a szoborbizottság felkereste Fadrusz János szobrászművészt, és felkérte az emlékmű elkészítésére, aki el is vállalta a feladatot, de sajnos néhány nap múlva meghalt. Ezt követően Telcs Ede és Tőry Emil művészeket kérték fel a szoborépítésre. Meglepetésre ők már kész terveket adtak át és 50.000 korona fejében vállalták, hogy 1904 szeptember 16-ra a szobrot elkészítik. A feltételek között szerepelt, hogy a szobornak legalább akkorának kell lenni, mint a szegedi Kossuth-szobor, a mellékalakok is bronzból legyenek kiöntve, a talapzat pátyi mészkőből legyen, és a felállítás előtt egy egyötöd nagyságú modellt kell készíteni a bíráló bizottság részére. A bajai származású Telcs Ede ekkor 31 éves volt, és bécsi mestereknél töltött évei után Zala Györgynél is dolgozott. A kecskeméti megbízást lelkesen fogadta, és igyekezett valami különlegeset, valami újat, a „hírös városhoz” méltót tervezni. Az 1904-ben bemutatott maketton csonka gúla talapzaton Kossuth Lajos magyaros mentében kinyújtott jobb karja magasba lendül, balkeze karján nyugszik, ahogyan toborzó beszédét a hallgatósághoz intézi. Az allegorikus mellékalak szinte teljesen meztelen erős férfi ülő helyzetben, kezében kiegyenesített kasza. Telcs Ede szavaival:
'… állát-szinte Rodin „Penseur”-jének a pózában- az egyik karjára támasztva… szinte minden izma megfeszült, mintha ugrásra készen állna, s csak Kossuth jeladására várna, hogy –„ha mégegyszer azt izeni”- a másik kezében tartott kiegyenesített kaszával rámenjen az osztrákra…'
A kecskeméti hagyomány szerint az allegorikus alak modellje Kacsóh Pongrác zeneszerző volt. A műbírálat folyamán Stróbl Alajos túlságosan hangsúlyosnak tartotta a mellékalakot, és felvetődött, hogy kicsit lejjebb, és a középtengelytől balra helyezzék el, vagy cseréljék le egy népies magyar alakra. Telcs Ede azonban ragaszkodott az izmok játékát mutató meztelen test eredeti pozíciójához. Azonban a talapzat hátsó részére tervezett oltárszerű építményt a három szónokkal elhagyásra javasolták, és így az el sem készült. A magasságot 8 méterben állapították meg, amelyből a főalak 3 m 20 cm magas.
1905-ben készült el a végleges agyagminta, az öntőmunkások sztrájkja miatt azonban az öntést csak 1906-ban végezték el Róna József szobrászművész műhelyében. A július 1-jére kitűzött avatásra 2000 vendég befogadására alkalmas tribünt építettek. Vasárnap reggel 12 ágyúlövés ébresztette a város lakosságát. A vasútállomásra beérkezett különvonat vendégei kétezer fehérruhás lány sorfala között vonultak végig a Nagykőrösi utcán a fúvószenekar Kossuth-indulójára, a díszmagyarba öltözött városi elöljárók kíséretében. A szobor körül mintegy 30 ezer fő gyűlt össze, a díszhelyeket a 48-as öreg honvédok foglalták el. Ünnepi műsorok, szónoklatok, zene, ének, csatajelenetek bemutatása, díszebéd, népmulatság, esti tűzijáték, táncmulatság színesítette az eseményt.
Gyerekkori élményem a szoborról, amikor nagyapámtól megkérdeztem, hogy ki az a bácsi, azt felelte: Kossuth apánk. És hangjában olyan tisztelet volt, amiből éreztem, hogy igaz és nagy ember lehetett. Ez a nemzedékeken keresztül átörökített őszinte lelkesedés a mai napig bennem él, és minden március 15-én újra fellángol. Hiába olvastam azóta számtalan történelmi adatot és kritikát Kossuth úgymond felelőtlen, kalandor politikájáról, az ősök szavát nem lehet felülírni.
Irodalom
Ádámfy József : A világ Kossuth-szobrai
Eötvös Nagy Imre: A kecskeméti Kossuth-szobor története
Heltai Nándor: Kossuth Lajos és Kecskemét
Székelyné Kőrösi Ilona: Kossuth Lajos Kecskeméten
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története
Bejegyzés megtekintés:
