Mai projekt: fotózzuk le mindenhonnan. Lesz még kiegészítés persze. Írtam blogot https://www.kozterkep.hu/p/20/ is.

További információk az emlékműről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g-szobor_(Budapest)

A szobor építését a megszálló hatóságot vezető Vorsilov marsall személyesen felügyelte, sőt a helyszínválasztásról és a gigantikus méretekről is ő döntött. A szobornak nagyobbnak kellett lennie, mint a hegy lábánál található Gellért-emlékmű.
A felszabadulási ünnepségek a Kádár-korszakban is évente megrendezésre kerültek. A rendszerváltás után a szobor jelentését 1992-ben egy performance segítségével átértelmezték (néhány napra letakarták, és ezzel "szellemruhába" öltöztették), a feliratokat eltüntették vagy lecserélték, a mellékalakok egy részét pedig a szoborparkba helyezték el.
Forrás: Budapest a diktatúrák árnyékában (2012, Budapest)

"Negyedszázados a felszabadulási emlékmű
— Beszélgetés Kisfaludi-Stróbl Zsigmond szobrászművésszel —

Április 4-én lesz 25 éves a felszabadulási emlékmű, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A szimbolikus jelentőségű mű — amely azóta fővárosunk jelképe lett — keletkezésének körülményeire emlékeztet vissza szobrászművészetünk nagy öregje:
— 1945. szeptember 1-én kaptam megbízást a magyar kormánytól a felszabadulási emlékmű megtervezésére. Több számbajövő helyszín után a Gellérthegyen jelölték ki felállításának helyét. Sok vázlatot készítettem, szovjet művészek, Geraszimov festő és Jofán építész is lerajzolták
elképzeléseiket. Jofán rajzát a térség kialakításánál fel is használtuk. Hétszer terveztem meg az emlékművet, amíg kialakult a legjobbnak érzett elképzelés: a 13 méter magas géniusz, amely fájdalmas, de egyúttal meghatott mozdulattal emeli a dicsőség pálmáját a hősi halált halt szovjet katonák emléke fölé; a zászlót tartó szovjet katona alakja hatméteres.
A talapzaton elhelyezett fáklyás ifjúban jelképesen a fényt, a világosságot, a szabadság eszméjét, a másik küzdő alakban a fasizmus fölött aratott diadalt akartam kifejezni.
— Negyedszázad távolából is emlékszem az alkatómunka nehézségeire és örömeire, sok-sok epizódjára. Jónéhányszor felkeresett, például a műteremben Vorosilov marsall és Puskin, az akkori budapesti
szovjet nagykövet. Szeretettel, érdeklődéssel figyelték munkámat. Emlékszem arra is, mennyi gondot okozott, hogy hiába volt a keresés, kutatás. nem találtam olyan modellt a géniusz alakjához, amilyet elképzeltem. Végül a szerencse segített: a Thököly úton sétálva megláttam a járókelők közt a ..géniuszt”,
egy fiatal nőt... Amikor elmondtam, milyen műhöz szeretném modellnek, szívesen vállalkozott a feladatra. Thuránszkyné — Erzsiké — közreműködésével azután megkezdődött a mintázás heteken át tartó munkája. Csodálatos érzés volt újra dolgozni, s tetézte ezt a feladat szépsége: megörökíteni népünk felszabadítóit.
— A géniusz mintázása után sem szakadt meg barátságunk: Erzsiké hol levélben, hol személyesen számol be
sorsa alakulásáról. Így arról is, hogy — mint az emlékmű modellje — sokszor meghívták a Szovjetunióba, ahol sok kedves ismerőst szerzett. Felejthetetlen emlékem a 25 éve lezajlott avatóünnepség, s ma is őrzöm azokat a jókívánságokat, üdvözlő leveleket, amelyeket az emlékmű elkészülté után kaptam ismerősöktől és
ismeretlenektől."

---

A Szabadság-szobor az 1971-es fém tízforintoson is látszott. A főalakot belgiumi melltűn is megjelentették. Farkas Bertalan kicsinyített makettjét az űrbe is felvitte. Reményi Gyenes István 1961-ben írt verset is A gellérthegyi Szabadságszobor katonája címmel. 1965-ben megtalálták azt a szovjet katonát, akiről Kisfaludy a zászlótartó katonát készítette. A moszkvai rádió nyomozta ki, Vaszilij Golovcovnak hívják. Meg is hívták az z 1965. április 4-i ünnepségre. „A zászlótartó szovjet katonát 1992. január 27-én csendben, minden feltűnés nélkül leszerelték talapzatáról, és elszállították.”

---