Az alkotás a valamikori Kisgyónbánya központjának területén áll. A bazaltból készült alkotás az 1944-ben elhurcolt, elveikhez hű bányászoknak állít emléket. Az alkotásnál ma is rendszeresen koszorúznak.

A történet szerint 1943. december 31-én Sprőder György kisgyóni vájár a Magyarországi Bánya és Kohómunkások Szövetségétől kapott tájékoztató közleményt olvasta fel a bányásztársaknak. Ezután Bodó Nándorral együtt elénekelték az Internacionálét. 1944. január 21-én mindkét bányászt csendőri felügyelet alá helyezték. Sprőder Györgyöt a budapesti Mosonyi utcai toloncházba internálták, így az 1944. április 1-jére kitűzött tárgyaláson nem vehetett részt. 1944. május 10-én Marjanek Doschner Ferencet szintén a Mosonyi utcába vitték. Ő megjárta Kistarcsát, majd visszakerült a Mosonyi utcába. Innen még írt a családjának 1944. decemberében. Valószínűleg kivégezték. Sprőder Györgyöt Rinyapusztán végzett kényszermunkáját követően hazaengedték, továbbra is csendőri felügyelet alatt állt. 1944. novemberében ismét elfogták Bodó Nándorral és Bugyács Antallal együtt, és a komáromi Csillag erődbe, majd a németországi Herzbrükbe szállították őket. Bugyács Antal a felszabadulás után hazaérkezett, két társának sorsáról azonban semmit sem lehet tudni.
A forrás szerint: 'Ahol ma a bányász mártíremlékmű hirdeti a hősök dicsőségét, ott találkoztak életükben először a sokat szenvedett kisgyóni bányászok a szabadsággal.'
A bányaközpont területén több szobor is állt, és talán a mártírok emléke miatt maradt az eredeti helyén ez az emlékmű a bánya 1972-es bezárása után.

A talapzat felirata:
Az elvükért 1943-ban elhurcolt munkatársaink emlékére.
Bodó Nándor
Dorscner Ferenc
Sprőder György

A talapzat felirata szerint 1943-ban, a forrás szerint 1944-ben hurcolták el a bányászokat, így történetüket kicsit részletesebben írtam le a forrás alapján. Dorschner György nevét a talapzat 'h' nélkül írja, így azt a feliratnak megfelelően írtam le. A forrás 'sch'-val írja a bányász nevét.

Az alkotás a bánya bejáratát jelző – ma már hiányos – valamikor lámpákkal felszerelt, 'Kisgyónbánya' feliratos oszlopon túl állva hirdeti, hogy egykor itt nyüzsgő élet folyt. Valaha itt volt a bánya központja, kastéllyal, buszállomással, iskolával és a kisvasút átrakóállomásával. A szénosztályozó maradványai emlékeztetnek az egykori szénbányára. A szobor - ahogy az archív felvételen látható - a kastély előtt, kissé balra, lejjebb látható. Még előrébb másik szobor állt, illetve a kastélytól jobbra, lefele is állt egy alkotás (ebből nem sok látszik a fáktól). A szénosztályozóból már nem sok látszik, a természet visszavette, ami az övé. Az épületeknek ma már nyoma sincs. A területről a használható eszközöket a balinkai bányába vitték.

A kisgyóni bánya területén 10 akna működött, az 1922 és 1972 közötti 50 év alatt 10,7Mt szenet termeltek ki.

A terület közigazgatásilag Balinkához tartozik.

Sajnos - amint a felvételeken látszik - még itt is összefirkálták az alkotást, kifestették a szemét. Az ottani fényviszonyok mellett a szobor szeme szénfeketének tűnt, csak a képek adták vissza, hogy valójában kékre színezték.

---