Meghívót kaptam szoboravatásra egy figyelmes baráttól, köszönöm! A gond az időponttal volt, rögtön tudtam, azon a napon éppen nem leszek itthon. Közeledett a nap, és én többször jártam a tervezett helyszínen abban a reményben, hogy hamarabb a helyére kerül.

Zsánerszoborra készültem az előzetes cikk alapján (ld. a forrást), egy vagány, 'sildes sapkás, sovány és „hangos” rikkancs-gyerek'-et kerestem, a régi idők megidézéseként. Arra persze gondoltam, nagy szerencse kéne ahhoz, hogy elkapjam a szállítást. Rossz esetben, ha lepelbe burkolva találom, le kell tennem róla. Az avatás előtti napon az alkotást kis /átmeneti/ kalitkában, azt pedig félig műanyagborításban találtam.

A fiú öltözékében, mozdulatában idézi azokat az időket. Egyik kezében újságköteget tart. Jobb kezével azonban nem egy fantázia-névvel illetett lapot, de nem is egy régi időket megidézőt nyújt a járókelő felé, hanem egy ma ismert napilap egy példányát. A választás elgondolkodtatott.

Az alkotó (és a kerület, ahol 90 éve lakik) idén ünnepelte 100. születésnapját. Ebből az alkalomból kapta meg a Pro Civibus-díjat.
A szobrász elgondolása alapján került a szobor a járdára, a játszótér mellé.

Forrás: Rikkancs-szobrot kap Belváros-Lipótváros kerülete http://helyitema.hu/budapest-v/34575

A lap /elkészültekor/ a körülményeknek megfelelően amolyan 'munkaállapot'-ot tükrözött. A képek többségét újakra cseréltem.