Sándor István (1914-1953), szolnoki születésű. Fiatal korában nyomdászként is dolgozott, majd szerzetesrendjében szegény sorsú munkásfiatalok hitoktatója és nevelőjük volt.
Tiltott tevékenységes miatt illegalitásba kényszerült, 1952-ben letartóztatták és kötél általi halálra ítélték, a halálos ítéletet 1953. június 8-án végrehajtották.

Boldoggá avatásának időpontja 2013. október 19-én volt Budapesten, a Szent István Bazilika előtti téren, majd ezt követően a szolnoki Belvárosi Nagytemplomban zárult le a mártírhalált halt fiatal szalézi szerzetes boldoggá avatási eljárása.
A katolikus egyház Sándor Istvánt vértanúnak tekinti, mivel hitéért vállalta a halált és példaként állítja nemcsak a keresztény emberek elé – tiszteletét hivatalosan is elismeri.
Boldog Sándor István egykori iskolájában - a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola tanulója volt 1928 és 1931 között - 2013. október 25-én Emléktáblát avattak.

Boldog Sándor István szalézi vértanú 2,5 méteres bronz szobra, amely több mint 7 millió Ft összköltségű, Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotása. Az egészalakos szobor érdekessége, hogy a vértanú szolnoki származását az alkotás lábaiból kiinduló gyökerek szimbolizálják.
A szobor felavatására 2014. szeptember 1-én került sor, Szolnok Város Napján, a Szentháromság téren.
Boldog Sándor Istvánról 2013. július 1-jétől körutat neveztek Szolnokon.

---