1945. március 16-án délután 14 óra 30 percig nem tudta megindítani támadását a 37., 38, és a második lépcsőben felvonuló 39. szovjet gárdalövészhadtest a nagy köd miatt. Szemben a 3. SS Totenkopf páncéloshadosztály állt, északi szárnyát a 2. magyar páncéloshadosztály védte. A 3. SS Totenkopf páncéloshadosztály felderítése jelezte a nagy szovjet erőket, így visszavonultak hátsó védelmi állásaikba. A 2. magyar páncéloshadosztályt azonban nem értesítették. A 60 perces szovjet előkészítő tüzérségi tűz megsemmisítette a kiürített állásokat, és a 2. magyar páncéloshadosztály erőit.

A valamikori gránáttölcsérek mintegy ezernyolcszáz magyar katona végső nyughelyeivé váltak, a kiszélesített gránáttölcsérekben temették el az elhunytakat. E helyütt gyakorlatoztak később a szovjet hadsereg harckocsizói.

A helyszínen 2015. március 14-én, 70. évvel az események megtörténte után emlékművet avattak az itt nyugvó katonák tiszteletére. Az első ezzel kapcsolatos cikk hatására közadakozásból valósult meg az emlékmű felállítása. Többen adománnyal, volt aki kőtömbbel járult hozzá az emlékmű elkészítéséhez. A Csákberényben élő Máhr Ferenc szobrászművész pedig felajánlotta, hogy kifaragja az emlékművet.

Az avatáson Papp Ferenc ezredes a Honvédelmi Minisztérium nevében mondott beszédet, majd Törő Gábor országgyűlési képviselő tartotta meg avatóbeszédét. Az emlékművet Papp Ferenc ezredes, Törő Gábor országgyűlési képviselő, Vécsei László polgármester, és Máhr Ferenc szobrászművész leplezte le. Az alkotást Mórocz Tamás plébános, és Jákob János református tábori püspök szentelte meg. A díszsortűz után elhelyezték a koszorúkat, majd a Takarodó kürtjelével véget ért a megemlékezés.

Az emlékmű egy honvédsírt mintáz, a lepel alól kibúvó fejfa előtt egy rohamsisak, és tölgyfalevelek láthatóak. Elé a nemzetvédelmi keresztet véste az alkotó a talapzat tetejére.

Az alkotás jelzése (a hátoldalon):
Máhr F. 2015

Az emlékmű talapzatának felirata:
„A 2. magyar páncélos hadosztály itt nyugvó, 1945. III. 16-án hősi halált halt katonái emlékére. Csákberény, 2015. április 12.”

A dombokon kőből kirakva neveket láthatunk. Sokan megállnak itt, és apró kövekből kiírják a nevüket, anélkül, hogy sejtenék, mit is rejt a föld. Talán az emlékműhöz is felmennek majd, és talán utána is olvasnak az itt történteknek.

---