Ha művészeti szempontból nem is (nagyon) értékelhető az emlékmű, szép példája a kedélyek lenyugvásának és érzelmek kisimulásának. Az utóbbi időben több helyen is lehet látni, hogy elhanyagolt II. világháborús emlékműveket fölújítanak - Besnyőn is találni ilyet.

A falu honlapján kedves természetességgel be is számolnak erről a vállalásukról, amely az együttműködést is hangsúlyozza, idézem:

"A templom mellett álló emlékmű felújítása már nagyon időszerű volt. A munkálatok szervezését és finanszírozását az Oroszországi Föderáció Nagykövetsége végezte.
A háborúban elhunytak emlékének ápolása olyan kegyeleti feladat, amit minden országban kiemelten kezelnek. Az áldozatok emlékhelyei – legyenek is a világban bárhol – azon őrködnek, hogy soha ne aludjon ki bennünk a béke lángja, hogy mindig azt mondjuk a háborúra: Soha többé!
Megnyugvással és jó érzéssel tölthet el bennünket, besnyőieket annak tudata, hogy a községünkben álló emlékmű megújulva immár méltó küldetésének beteljesítésére: emléket állítani és mementóként szolgálni a békét."

2018.11.27.
A Köztérképnek sok-sok hatása van. Az egyik reagálás - és nem is egyedüli - ma érkezett, Feladó: Andrei:
"Jó napot! A nevem Andrey (31 éves), a Belarusz Köztársaságból vagyok. 1945-ben Magyarországon halt meg nagyapámat. Besnyő városának területén harcoltam. Véletlenül a fotón egy háborús emlékmű található ebben a városban. Kiderült, hogy a nagyapám ott van eltemetve. Nagyon hálás és hálás önnek. Köszönjük az érdekes képeket, amelyeknek köszönhetően megtudhatja a rokonokat és a sorsukat.

Sajnos nem jól tudok magyarul."

---