Új, mégpedig a névadót ábrázoló szoborral gyarapodott Erzsébetváros! A Madách tér szélén, a gyalogos forgalomhoz közel eső részen helyezték el R. Törley Mária elegánsan magasodó bronzszobrát. Mindez történt az un. Erzsébetvárosi napok keretében. Elhangzott, eddig a kerületnek nem volt a névadó királynét ábrázoló köztéri szobra, így hiánypótló most az ünnepélyesen felállított alkotás.
Több, évfordulóra utaló információt hallottam, de utánanézve kicsit pontatlannak tűnik, így nem jelölöm.

Az alkotótól előzetesen úgy értesültem, megbízásra készítette Erzsébetváros új szimbólumát, a kecsesen elegáns Sisi alakját. Előzmény, mint oly sokszor, valamikor készített egy kisplasztikát, ennek alapján bízták meg a szobor elkészítésével.
Hallom, természetesen zsűrizés előzte meg a szobor felállítását, ahol a zsűri tagjai dicsérték Erzsébet királyi alkatát, a testtartás eleganciáját, Sisi finoman kidolgozott kezét. A szobor finom alakja itt sétál, kezében ernyőt tart, ami mintegy keretezi arcát, jobb kezében papírok, amik verseit tartalmazzák.
Erzsébet királyné: "a magyarok szeretett királynéja" és pártfogója sokrétű, bátor asszony volt. Nehéz időkben ment nőül a magyarok számára meglehetősen nehezen tolerált Ferenc József császárhoz, mégis a legszeretettebb magyar királynét tisztelik benne.
Sokrétűségének bizonyítéka a verseinek gyűjteménye, amit kezében tart. Igaz, mint költőt, érték kritikák is, de másrészt az avatáson megidézett Mészöly Dezső szerint költészete lírai, sőt Ady felé visz...

Az avatáson természetesen rengeteg információ hangzott el. Különösen érdekes volt Elmer István https://hu.wikipedia.org/wiki/Elmer_Istv%C3%A1n laudációja, aki úgy a művet, mint az alkotót, a megformált személyiséget és alakját is méltatta.
Az ábrázolásról beszélve idézte az alkotó egy korábbi interjújában mondottakat ( http://lasdbudapestet.blogspot.com/2015/05/omatyasfold.html ): „Úgy kellene dolgoznunk, mintha ezen múlna a világ jobb sorsra fordulása. Ha megnézzük a középkori templomok oszlopainak tetejét ...ami alulról soha nem látható, meglepve vesszük észre, hogy a kőfaragó ott is gyönyörűen kifaragta a virágokat, hisz ő Istennek dolgozott, aki mindenütt lát. Így kellene nekünk is gondolkodnunk s cselekednünk. „

---