Tápai Antal szobrászművész Evezős című szobra a Maty-éri evezőspálya felé a "távolba, a múltba és jövőbe egyaránt tekint. Ez a tekintet emberöltőket köt össze. Ha odalépsz a szobor mellé, eszedbe jut az újszegedi Tisza-part, az első edzés öröme, hajód első bizonytalan billenése, az első bátorító edzői szó, az első verseny izgalma." /Infó: Vízpart.1999.február/ A szobrot 1998-ban avatták fel, emlékezve a szegedi evezős élet 128 éves történetére.
A Maty-éri kajak-kenu és evezőspálya a világ egyik legkorszerűbb létesítménye, így a szobor méltó elhelyezést nyert. A szobrot Újszegedről, a Közép-Kikötő sorról helyezték át.
Kozma János kiegészítése:
Készült 1959-ben, áthelyezték 1981, a jelenlegi helyén 1998. Alumínium kétszeres életnagyságú. Az ifjúsági vízi sporttelep elé 1959-ben került A szoborról ki gondolná, hogy a mester kemény alkotói megpróbáltatások közepette készítette. Vázlatát még 1934-ben készíti el tölgyfába faragva. Több változatot készített, melyet többször visszautasítanak. Az Evezőst végül Tápai mester tiltakozása ellenére a Képzőművészeti Alap öntödéjében alumíniumba öntik. Az evezős szakosztály elköltözése ürügyén, az akkor még élő mester megkérdezése nélkül 1981-ben áthelyezik az evezős sporttelep közelébe a Bertalan híd újszegedi hídfőjéhez. Amikor a Maty-éri evezős pálya megépül a 90-es években, újabb és már méltó helyére kerül ez a hányatott sorsú, de szeretetre méltó szobor.