Bebo Károly szobrász (1712-1779). Szobrász, építési felügyelő és udvarmester Óbudán, a Zichyek szolgálatában. 1740-ben már mint képzett, sokoldalú művész jelenik meg az uradalomban; ennél korábbi említés azonban még nem került elő Bebóról, akinek olasz származása is csak feltételezés. Elsősorban ötletgazdag, rokokó dekorátor; szobrászként a fa- és kőfaragás mellett a stukkó-technika is sajátja. Fennmaradt művei közül kiemelkedik a székesfehérvári jezsuita templom fehér-arany szószéke (1749), az óbudai plébániatemplom teljes, fafaragású berendezése, amely a kiscelli trinitáriusok több oltárával is kiegészült (1748-52, illetve 1759-62 között), végül a budai Szent Anna-templom főoltára, Mária bemutatásának monumentális stukkó-figurákkal előadott, színpadszerű jelenetével 1771-ből.

Állíttatók: gróf Zichy Miklós és neje Berényi Erzsébet.
Eredeti helye: Óbuda és Újlak határán a mai Nagyszombat utca mentén.
1790-ben áthelyezték a mai helyére, 1967-ben Grantner Jenő, 1984-ben a KÖR alkotóközösség restaurálta.

Talapzata ugyanolyan, mint a mellette álló Nepomuki Szt. János szoboré: gazdagon borítják levél- és kagylódíszek, és mindkettő előlapján a Zichy- és Berényi-címer látható.

A szobor az ikonográfiailag megszokott ábrázolást követi: Szt. Flórián római katona öltözetet visel, baljában zászlóval, jobbjában dézsával, amelyből vizet önt a lábainál álló épületekre.

---