Egy képeslapon találtam rá az alkotásra, gondoltam megkeresem hátha fel tudom tölteni valakihez.
Láttam, hogy nincs fent az emlékmű, így kutattam utána, hogy áll e még vagy lebontották, és akkor mehet a műlap archív képpel.
Kiderült, hogy az eredeti helyén már lebontották, ezért fel is töltöttem.

'Hódmezővásárhelyen a Városi Tanács 1958-ban kezdeményezte egy emlékmű felállítását a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulója alkalmából. A Művelődési Minisztérium az országos pályázat egyik alkotását, Kucs Béla emlékművét adta a városnak. A két küzdő, meztelen férfit ábrázoló mű 1959 márciusában került leleplezésre a mai Szent István tér – melyet az alkotás nyomán Tanácsköztársaság térnek kereszteltek át – déli részén az iskola és a Szent István templom előtti téren, ahol most Szent István király lovas szobra áll.
Az eseményről megjelent korabeli sajtótudósítás tízezernél is többre becsülte az avatásra összegyűlt emberek számát. Az ünnepségen jelen voltak és felszólaltak az 1919-es vásárhelyi direktórium tagjai, ünnepi beszédében Harmati Sándor a Hazafias Népfront országos titkára a következő optimista kijelentéseket tette: „A jövő még ragyogóbb, még fényesebb lesz, mint a jelen”.
Kucs Béla műve az ún. vörös- és fehérterror küzdelmét kívánta ábrázolni és a propagandisztikus szimbolikára jellemző, hogy a puszta kézzel küzdő munkásra, „aljas módon” késsel támad az ellenforradalom alakja.
A rendszerváltás szele Hódmezővásárhelyen is elsöpörte a kommunista múltra emlékeztető köztéri alkotásokat. Az ellenzéki csoportok már 1989-től követelték, hogy a városvezetés engedélyezze ezeknek az emlékműveknek az eltávolítását. Erre azonban egészen 1990 tavaszáig várni kellett. A történelem különös iróniája, hogy a szovjet felszabadulási emlékművet, Kamotsay István bronz katonáját épp 1990. április 4-én –egy egész napos küzdelem árán – tudták csak elmozdítani és leemelni a városháza déli homlokzatánál lévő talapzatáról. A helyiek által csak Ivánnak titulált alkotást április 10-én követte az ülő Lenin, melynek másolata most az Emlékpont homlokzatáról sztoikus nyugalommal tekint le az arra járókra.
„Utolsó harcosoknak” a Tanácsköztársaság téri szoborcsoport birkózói maradtak, melyeket ’90. április 11-én vették le eredeti helyükről és helyzeték el őket a népkerti szoborparkban. Az Emlékpont megnyitásakor került Lenin és Iván a közgyűjteménybe, melynek szoborkollekciója a Tanácsköztársaság emlékművel vált teljessé.
A tanácsköztársasági szoborcsoportot a napokban Nagy Nándor, a Tornyai János Múzeum restaurátora tisztogatta meg. Az emlékmű így alkalmas arra, hogy ismét a nagyközönség elé kerüljön, mint a múlt egy szimbolikus darabja.
Az Emlékpont európai uniós forrásból történő fejlesztésének köszönhetően egy 115 négyzetméteres időszaki kiállítóhellyel és egy 71 m2-es raktárral bővül a 20. század második felének történelmét bemutató közgyűjtemény.'

Azért linkeltem be az egész cikket, mert hátha eltűnik egy két év múlva, és elvész ez a tartalmas leírás.

---