"...A szigetvári emlékszobor halfarkú fiatal nőalakot ábrázol kivont karddal, konkrét utalással az Adriai tengernek syrenaia c. 1651-ben Bécsben kiadott kötet címére és címlapképére egyaránt. Azon ugyanis a haragos vizén hányódó, dagadóvitorlás könnyű bárkán a szirének bűvöselveszejtő énekével Odysseusként mit sem törődő költő páncélos alakja látható, elöl a két "fele asszony-fele hal" lénnyel. Ovidiusnál a szirén még vöröstollú, százarcú madár volt, s csak a középkorban ábrázolták halfarkú lények. Innen a Zrínyi-féle ábrázolás magyarázatra szoruló példája. Egyébként mai ismeretünk szerint a szirén: madártestű nőalak, a sellő pedig halfarkú nő. Minden bizonnyal a tritonokkal való kontamináció eredményeként született e történelmi képzavar a javából! Makrisz a költői szabadságot Zrínyi után szabadon joggal vállalhatta s választását még Varsó címerfigurájával történő rokonítás sem tompíthatja. A karddal, a küzdőjelleg kidomborításával egyúttal utal a szigeti hős Zrínyi Miklósra is, akit a
Szigeti veszedelemből vett és a talapzatra az eredeti ortográfiát figyelembe vevő V. énekbeli vésettél is megidéz: "Nem is udot/lenul virágot/ Szaggatni,/Nem dichere-/tes néked/ halált kívánni/Tarch meg fiam/ magadat na/gyobb -fzukségre,/S-fze-gény rom-/lot hazámnak/ iob udejére." A költő dédunoka portré-domborműve ugyancsak a posztamensre került, mintha a programadók nem bíznának a szimbolikus szoboralak egyértelmű közérthetőségében. Az új kórházépület előtti térség megemelt kis dombján a Köves Emil által tervezett geometrikusán tagolt kőposztamensen légiesen könnyed figura emelkedik ki a stilizált habokból. Lobogó haja, előredőlő testtartása a két marokra fogott kard sújtó lendületét van hivatva fokozni. A művész kedvelt technikája a vörösréz domborítás egyértelműen a plasztikai formálás summázását írja elő.Míg a pécsi szobor élesen elhatárolt nagy felületekből építkezik, a szigetvári a legömbölyített formáknak is teret enged, így kevéssé átírt, a valóságos emberi test alakját jobban megközelíti, kerülve
azonban a naturális részletezés, az antropomorfizálás konkrétságának egysíkúságát. A szobrásznak ugyanis nem embercsinálás, hanem kizárólagosan szoboralkotás a feladata. És ezt sokan még ma is másként vélik! Vagyis egy műalkotásnak, jelen esetben is egy szobornak nem a valóság egy darabját kell imitálni, hamis esztétikai kategória szerint tükröztetni. A szobrásznak szuverén plasztikai világot kell teremteni — nem pedig ábrázolni — amely által a feléje értelemmel és érzelemmel közeledőknek egész világot tár ki, melyben ismeret és képzelet párhuzamban, együttesen, egymást erősíti. Mert a művészet, melyet ugyan az emberi szellem hoz létre, varázslattal telített, a valóságnak nem földi, de égi mását teremtve meg..."

---

Új köztéri szoborral gazdagodott tegnap Szigetvár. Zrínyi Miklós költő és hadvezér halálának 324. évfordulóján adták át Makrisz Agamemnon bronzszobrát az új kórház előtti téren. A szoboravatásra a török uralom alóli felszabadulás ünnepségeire való készülődés jegyében került sor. A 300. évfordulóra, jövő év februárjában emlékezik Szigetvár, ünnepi műsor keretében Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács általános elnökhelyettese avatta fel a szobrot. Este a városi könyvtárban a költő Zrínyi halálának évfordulóján éves közgyűlést tartott a Várbaráti kör. Az ünnepségen a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia is képviseltette magát.

---