"Végvári Gyula keramikus szobra azok közé a „fehér holló” alkotások közé tartozik, amelyek adományként kerültek köztérre. Természetesen nem a vak véletlen tette a művet éppen a Kertvárosi iskolához. Az iskolával Végvári Gyulának gyermeke tanulmányai révén és ottani kiállítása által is szoros kapcsolata alakult ki. Ennek nemes gesztusaként ajándékozta a térplasztikát a művész a Kertvárosi iskolának, pontosabban, miután köztérre került, nem is csak az intézménynek, hanem a város lakóinak. Ez a mű, szemben a korábban ismertekkel, új utat jár: nem ábrázol közvetlenül, hanem magában az átírt formában hordja tartalmát. Ez a tartalom a mélyített, az ovális forma által, gondolattársítás útján leginkább az élet keletkezését idézi fel bennünk. A forma, a tojás vagy a női öl ősi jelképiségével rokonítható. Sőt, még tovább víve a szabad asszociációt, a kis gömbforma mag is az élet keletkezését, fejlődését fejezi ki. A fejlődés, növekedés gondolatköre a kis és nagy tömeg együtt és egymásra hatásában, ellentétében, feszültségében is benne él. A legegyszerűbb elemi forma és tartalom a legősibb anyagok egyike, az agyag időtállóbb változatában, a samottban került megformálásra.

A térbe helyezés szerencsés. Nyugodt, vízszintes természeti és hangsúlyos vertikális építészeti környezet adják a mű szomszédságát. Az iskolaépület téglái szintén az „Alföld kövét”, az agyagot idézik."
Térplasztika samott, 180 cm, talapzat: beton, 18x60x60 cm. /Forrás: Vásárhely szobrai/