Haranghy Jenő 1894-ben született Debrecenben. Alkalmazott grafikus és festő volt, aki Budapesten az Iparművészeti Iskolában tanított hosszú évtizedeken át. Tanítványai között volt pl. Amerigo Tot is.

A Debreceni Köztemető kialakítására az 1920-as évek legvégén került sor. A Ravatalozó, és a Krematórium épülete 1932-ben lett kész. Építésze, Borsos József Nyugat-Európában tanulmányozta az ilyen jellegű épületeket előzetesen. 1932-re egy akkoriban páratlan temetői kert került kialakításra a Nagyerdő egy részén. Magát a Ravatalozót minden részletében is az építész tervezte. Díszítésére debreceni kötődésű képzőművészeket kértek fel, akik a négy ravatalozót művészeti alkotásokkal (freskók, seccók és üvegablakok) gazdagították. A zsűrizésben Szentgyörgyi István szobrászművész, és Bosznay István festőművész vettek részt.

Belépve a ravatalozóba, a szemközti falon láthatjuk az alkotást, vagyis a freskót, mely Attila temetését ábrázolja. A koporsót körbeálló asszonyokat, gyerekeket, vezéreket, és a pompás paripákat tekinthetjük meg. Az alkotás szerves része a középen fönt található kerek üvegablak, mely ólombetétes, és Attila kincsét, a bikafejes ivócsanakot ábrázolja.
Színeiben nagyon szép, és kifejező az egész terem.
Múlt héten, egy reggel, amikor gyönyörűen sütött a nap, az egész terem ragyogott a fénytől.
Én most láttam ezt életemben először, és hálás vagyok a Temető dolgozóinak, akik hagytak egyedül nézelődni és fotózni a kora reggel még bezárt termekben.

Ebben a ravatalozóban még két oldalon futnak végig az ólombetétes üvegablakok, de azok külön műlapon lesznek, mert 9-9 ablak van.
A falakon látható freskó egyes források szerint secco. Még kutatom, hogy melyik lehet az igazság.
Itt is el kell dönteni, hogy melyik forrást vegyem alapul.