Használaton kívüli szökőkút medence partján, embernagyságú mészkőszobor.
A műalkotás tenyeréből szomját oltó fiatal nőt ábrázol.
A szobornak jó néhány másolata ismert, Szentendrén Kucs Béla szobrász művész eredeti alkotása látható.

Mindig is szomorúan néztem kocsiból, vagy más járműből ezt a térdeplő, kecses lánykát, aki kezével vizet merítve régestelen régóta oltja szomját a kis medence fölé hajolva. Számomra Szentendre "üdvözlő szobra" volt, jelezte, nem sokára a városba érünk.
Megállni, körbejárni (fényképezni) azonban nem volt alkalom.
Most elzarándokoltam ide, egyszerűen a találkozásért. Szép a szobor és mintha megtisztult volna!?
Jó hírt találtam! Bár ott-létemkor a medence száraz volt, egy 2014-es helyi újság cikkében olvasható (remélhetőleg még érvényes), "Már nem szomjazik a kőlány sem: hosszú idő után szintén működik a szökőkút Kucs Béla Ivó lány – Szomjúság című szobránál."

---

Pest megyei alkotások
Szomjúság

"Kucs Béla neve összeforrt Szentendrével. Többszörösen is indokolt tehát, hogy a kisváros Kucs Béla kőszobrával, a „Szomjúság”-gal fogadja a betonúton érkezőt. Csak, aki réten kaszált, cséplőgépnél dolgozott, kohómunkás volt, kubikos vagy bányász — az tudja,igazán, mi a szomjúság. Az tudja — mit jelent tikkadásban hűsítő vízhez jutni. Kucs Béla ruhátlan női testbe álmodott szobra ezt a naponta ismétlődő ősi állapotot tükrözi. Ez a szomjúság jelen esetben nemcsak vízre korlátozóik, mint Derkovits Gyula és Szőnyi István hasonló tárgyú műveinél — ez a szomjúság egyetemes, a szerelem nagy élménye is benne foglaltatik. Ez a csillapíthatatlan szomjúságot hordozó női test egyúttal forrás is, szomjoltó szépség, a maradéktalan természet központi magaslata.
Jól hat a vízzel telített kőtányér a szobor alapzataként a háromszög alakú füves térségen, fenyőfák között. Az ivó nő szomjas hevületében előrehajlik, a száj és nyak megfeszülése jelzi mohóságát, melyet a hűvös tiszta víz enyhít
„Csak tiszta forrásból” — hirdeti Bartók zenéje, csak tiszta forrásból sarjadhatnak eszményeink, melyet számunkra Kucs Béla művének sallangtalan fiatalsága biztosít — nőember, aki egyszerre szomjúság és forrás, a szépség felvonulása és végeredménye. Végtagjai nemesen záródnak —s a vizet irányító karok öblöt képeznek a fej ivásra koncentrált aktivitásával.
A szobrászi előadásmód tökéletes arányokkal gazdálkodik, a mű fejkörzetének buzgósága megcsöndesedik az alsó végtagoknál, a test termő érzékiségében vonzó szemérem és elfojtódás is jelentkezik. Örvendetes Kucs Béla szuverenitása, az a művészi függetlenség, ahogy célkitűzésének megfelelően hajlítja, gyűjti, módosítja az eszmejelző mozdulatot, az összetett mozgásirányokat. Így és ezért hisszük el a szentendrei út elágazásnál minket is üdvözlő fehér kőszobornak, hogy a forrás nemcsak víz, hanem asszony és tavasz, maga az élet."
Losonci Miklós

---