A budapesti Állatkert (hivatalos nevén: a Fővárosi Állat és Növénykert) területe telis-tele van háromdimenziós köztéri alkotásokkal. Ezek túnyomó többsége azonban vagy funkcionális célokat szolgál (a főként gyermekkorú látogatók kimerítőbb tájékoztatását, újabb illusztrációt a ketrecben látható állat mellé), vagy ideiglenes, efemer dolog, vagy teljességgel azonosíthatatlan és kategorizálhatatlan valami - a legkevésbé optimális esetben egyszerre mindhárom.

Az egykori igazgatók nagyjából azonos léptékű szobrokból álló kis pantheonja azonban kivétel a fenti szabály alól. Mindegyikük neves művész munkája, és elsősorban az Állatkert miatti kötődés helyezte őket ide - más esetben, klasszikus potrészobrokként, állhatnának az ország bármely tetszőleges pontján; legtöbbjük, az Állatkert igazgatása mellett, kiemelkedő természettudós vagy, ma úgy mondanánk, a menedzselésben jártas, kiváló férfiú volt.

Hadd kezdjem az időrendben elsővel a sorban, Xantus János (más források szerint: Xántus; a képen látható koszorú szalagján, mely a nevét viselő középiskola diákjainak megemlékezéséül szolgált, Xantusz olvasható) mellszobrával - aki egyébként nem elsőként kapott itt szobrot. A 60 cm-es bronz mellszobor kb. 150 cm-es kő alapzaton áll, melynek felirata: 'XANTUS JÁNOS / 1825-1894 / Az Állatkert alapítási / eszméjének úttörője és / első igazgatója'.