Az Állatkert igazgatói szoborpantheonját bemutató sorozat ötödik, utolsó darabja. A 160 cm körüli posztamens felirata: 'DR. ANGHI CSABA / AZ ÁLLATKERTI / BIOLÓGIAI / ISMERETTERJESZTÉS / NAGY EGYÉNISÉGE. / FŐIGAZGATÓ VOLT: / 1957-1967.'

Ez már az én korszakom. Anghi Csabának egy kis ideig az én igazgatómnak is kellett lennie. Legalábbis ha abból indulok ki, hogy a saját gyermekemet másfél éves kora óta cipelem ki az Állatkertbe. Biztosan és többször is mentem (vittek) az Állatkertbe úgy, hogy a földalatti a Hősök tere után a felszínre bukkant, és egy hídon kellett a sínek felett átsétálni a túlsó oldalra, az Állatkerthez. Ez 1973-ig volt így, amikor a vonalat a föld alá helyezték és meghosszabbították a Mexikói útig, az állatkerti megállót pedig megszüntették, de már 1967, Anghi Csaba nyugdíjba vonulása előtt is előfordulhatott velem. És mindig ugyanúgy: szarvasok, medvék, vizilovak, bölények, zsiráfok, elefánt stb. Ezért nevezem az igazgatómnak. (Ám ha tényleg van igazgatóm, akkor felnőtt fejjel feltétlenül Persányi Miklós az - az ő most is tartó vezetése alatt rengeteget változott-változik a budapesti Állatkert, az egykor szűkös, lepukkant helyszínből világvárosi színvonalú kiállítóhely lett.)

Ha az igazgatói poszt betöltését nézzük, ez a kis mellszoborpantheon utolsó kiállított darabja (felállításuk nem ugyanezt a kronológiai rendet követi). De erről lásd a korábbi darabokat.