Ígérem, nem fogok túlságosan sok olyan külföldi szobrot feltölteni a Szoborlapra, aminek semmilyen magyar kötődése nincs - ezen a mostanin kívül idővel egyet, a számomra mind (a 'világ összes szobra') közül legeslegkedvesebbet majd még biztosan (és ez nem a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János szobor - az csak a második). Ez azonban az 50. feltöltésem, jubileumi számomra.

Egy tekintetben ez a szobor nekem biztosan mintaszerű: a tárgyául választott történelmi személyiséget olyan pózban örökíti meg, ami csakis rá, csakis életének egyetlen jellegzetes pillanatára jellemző - nálunk lehetett volna ilyen Kossuth Lajos, ha nem kényszerül arra, hogy népét minden városban csatába hívja, illetve ha ez a nép nem érezte volna szükségét, hogy hadba hívó vezérét ötven-hatvan évvel később, amikor ezt végre engedték neki, ne örökítse meg városának főterén pontosan ugyanebben a beállításban. Kis nép, kis foci, mondhatnánk.

Charles de Gaulle, a francia ellenállás legkiemelkedőbb alakja, a II. világháború egyik győztese 1944. augusztus 24-én egyedül, fegyvertelenül, mindenféle katonai kíséret nélkül gyalogosan végigsétált a város főútjának számító Champs Elysées-n. Az akció nem volt veszélytelen, Párizs ebben az időben még tele volt vele ellenséges orvlövészekkel, akik bármikor lelőhették volna őt. De Gaulle sétájával azt akarta bizonyítani, hogy Párizs szabad, végleg megmenekült a náci megszállás alól, megint élheti háború előtti megszokott, normális életét, melyben a franciák, akárhogy is van, sétálnak: mennek innen oda vagy fordítva: onnan ide.

Jean Cardot 2000. november 9-én a Champs Elysées-n felavatott szobra ezt a történelmi pillanatot mutatja be és örökíti meg, a sétáló tábornok póztalan figuráját, végső soron mindannyiunkét, akik a szabad Párizsban azóta oly szívesen, erre az egészre soha nem is gondolva, az egészet magunk mögött hagyva és elfelejtve sétálgatunk.

A mellékletben megadott link (Ádám Péter kitűnő cikke a Filmvilágból) a szobor által megörökített történet filmes utóéletére világít rá, a francia ellenállás és önmegadás, illetve ez utóbbi felejtésének mechanizmusára, és részletesen tárgyalja ennek a szobornak a tényleges ikonográfiai hátterét is.

Angol leírás, sztori

The statue commemorates the action of Charles de Gaulle, leader of the French resistance, when he was walking unarmed, without any escorting military services alongside the main street of Paris on 24th of August, 1944.