Márton Áronnak, az erdélyi katolikus egyház püspökének három méteres, felcsiszolt andezit talpon álló bronzszobrát 2009. február 28-án avatták fel a kolozsvári főtéren, a Szent Mihály székesegyház főbejáratától balra lévő fás-füves részen, a templom kerítésén belül.

Márton Áron volt az egyetlen főpap a teljes magyar katolikus karból, aki a vészkorszak idején (1944 májusában, épp itt a Szent Mihály székesegyházban) nagyon élesen kikelt a zsidó származású emberek üldözése ellen, híveit arra biztatva, hogy tegyenek ellene. 1947-től folyamatosan vegzálták, 1949 és 1955 között a leghírhedtebb romániai börtönökben (Pitești, Nagyenyed, Máramarossziget) raboskodott, 1956 és 1967 között pedig háziőrizetben volt.

A szobor elkészültének története a hányattatásokat tekintve méltó volt e püspök életéhez. A szobrásszal készült interjú, melynek linkje azóta eltűnt, azért is volt érdekes, mert sokat elárult e szobor készítésének technikai oldalairól.

Őszintén megvallom, nagyon elkeserítő, hogy 2010 májusában (nem számítva a sárkányölő Szent György-szobrot, melyet 1904-es, az akkori Szent György téren történt felállítása után 1961-ben helyeztek jelenlegi helyére, a Farkas utcai református templom elé), Mátyás király évek óta renoválás alatt álló lovasszobrán kívül (mely e pillanatban 4 mellékalakjától és talapzatától megfosztva a szó szoros értelmében kötelekkel kifeszítve a levegőben lóg, s amelyen munka most, szemben a mögöttünk lévő felállványozott évekkel, kétségtelenül folyik, bár féltem az eredeti, Pákei Lajos tervezte talapzatot) egész Kolozsváron ez az egyetlen köztéren elhelyezett, történelmi személyiséget ábrázoló, egészalakos, magyar vonatkozású szobor.