Fadrusz János monumentális műve 1898-ban készült el, az 'árvízi hajós' legfontosabb történelmi tettét, a saját jobbágyainak 1848-as felszabadítását egyetlen jelenetbe vagy inkább mozdulatba sűrítő szobrot 1902. szeptember 18-án avatták fel, nagyjából egy időben Fadrusz Kolozsvárott álló főművével, a négy mellékalak által kísért Hunyadi Mátyás-lovasszoborral. Jellegzetesen nagyszabású, történelmi léptékű szobor ez is (ha ugyan létezik ilyen kategória) - alkotójának igen jellemző műve.

Ugyancsak ekkor leplezték le a zilahi főtér egy másik szegletében a Tuhutum-emlékművet, ugyancsak Fadrusz művét (lásd Simon László szorosan kapcsolódó műlapját), melynek ma már semmilyen nyoma nem létezik.

A szobrot 1935 áprilisában afféle koncepciós eljárás keretében a román hatóságok eltávolították helyéről (a város igazgatásában kisebbségben helyet foglaló Magyar Párt egyik képviselőjére fogták az eltávolítási kérelem beadását), és raktárban helyezték el. Az 1940-44 között ismét magyar közigazgatás alá került Észak-Erdély viharos időszakában, 1942 szeptemberében újra felállították (lásd a mellékelt linken a korabeli filmhíradó-tudósítást), szemben azonban számos hasonló utat bejárt erdélyi köztéri alkotással, 1948 után ez a szobor a helyén maradt. Igaz, a szocialista Romániában évekig állt bedeszkázva, eltakarva a járókelők szeme elől. A bronz részek jó állapotban vannak, a közeli képek mutatják Fadrusz művének cizellált, aprólékosan kidolgozott részleteit, melyek ma is élnek, talapzata viszont eléggé elhanyagolt állapotban van, feliratából csupán a 'Wesselényi' családnév élte túl az elmúlt évtizedeket (pedig valaha legalább a 'Miklós' is ott lehetett). Simon László két szép archív feltöltése (amit külön köszönök) emlékeztet rá, hogy a szobrot körbevevő kovácsoltvas kerítésnek is nyoma veszett. De egész építészeti környezete is alaposan megváltozott, az egykori virágzó magyar kisváros, a Wesselényi-birtokokhoz közel fekvő Zilah főtere ma már csak kicsi részleteiben emlékeztet hajdani önmagára.