A Pszeudoszféra című térplasztikát 2002. december 15-én, Bolyai János születésének 200. évfordulóján állították fel Marosvásárhelyen, ahová Bolyai és apja, Bolyai Farkas, koruk kiemelkedő tudósai rengeteg szállal kötődnek. A mű a Bolyai utca kiszélesedő, délkeletre eső végén, füves kis parkban áll.

Érdekesség, hogy a műalkotás nem hivatásos szobrászművész munkája; a hatlépcsős márvány talapzaton álló térplasztikát Horváth Sándor matematikus elképzelése szerint valósították meg, aki Bolyai életművének újdonságát kívánta megfogalmazni ilyen módon. De mivel számomra, matematikából mindenkor bukásra álló ember számára ez igen veszélyes terep, hadd hagyatkozzam Kiss Elemér A Természet Világa hasábjain megjelent leírására:

''Az emlékmű azt a rendkívüli fordulatot sugallja, amit Bolyai műve a geometriában és térszemléletünkben okozott. Hangulatában azonban a felfedezés harmóniateremtő jellegét hangsúlyozza, hiszen Bolyai János felfedezése két évezredes hiányérzetet szüntetett meg, egyensúlyt teremtett az elliptikus és az euklideszi geometria mellől hiányzó hiperbolikus geometria megtalálásával.

Az emlékmű talapzata egy hatszintes, lépcsős négyzet alapú csonka gúla. Ennek borítása zöld márvány, az Indiában lévő lelőhelyről származó „guatemalai zöld”. A legfelső lépcsőn – a hetedik szinten – csőváz-térszerkezet áll. Ennek matematikai jelentése van (egy 3 dimenziós hiperbolikus tér egyik „kicsempézésének” téglája, egy 16 lapú hiperbolikus poliéder élhálója, amelynek 12 lapja 4-szög és 4 lapja 3-szög), de esztétikai szerepe a Bolyai-geometria utóéletének sugalmazása. Anyaga tükörfényes rozsdamentes acél.

Középen helyezkedik el a Pszeudoszféra felületének egy darabja, mint az új geometria beharangozásának szimbóluma.

A talapzat tetejébe, az esti megvilágítás biztosítására öt világítótest van beillesztve. Ezek közül négy a fém térhálót, egy pedig a pszeudoszférát világítja meg, ez utóbbit évente csak egy alkalommal.

A emlékműnek van egy rejtett különlegessége. Egy álcázott tükörrendszer segítségével minden év november 3-án, egy bizonyos órában a nap megvilágítja a talapzaton elhelyezett „semmiből egy ujj más világot teremtettem” feliratot.

Az eredeti kézírással reprodukált idézet Bolyai János 1823. november 3-án írott híres temesvári levelének sora, amelyben először közli édesapjával, Farkassal az új geometria felfedezésének tényét. Az emlékmű ily módon kiválasztja november harmadikát a többi nap közül, és mintegy a megvilágosodás, a felfedezés napjává avatja. Így lehetőséget teremt arra, hogy a hely és az időpont az emlékezés, az ünneplés színhelyévé váljon.

Műfajilag az emlékmű a matematikai szobrászat keretébe sorolható.''

A köztéri mű felállítása a Bolyai-bicentenárium központi jelentőségű vásárhelyi eseménye volt. 2008 őszén, mikor a mellékelt három képet készítettem róla, kissé hanyagoltabb állapotban lévőnek tűnt, bár a mű felső része nappali fényviszonyok között is élénk, érdekes látvány. 2017 nyarán sok képet készítettem róla, így már közelről látszik a nevezetes idézetet tartalmazó sarok is.