1971-ben megszületett az ifjúsági törvény, melyek többek között az ifjúsági turizmust anyagi eszközökkel próbálták felkarolni. Csakhogy e forrásokat meggondolatlanul, szakszerűtlenül, koncepció nélkül költötték el. Korszerűsítették kívül-belül a félbeton táborokat, miközben engedték, hogy szabad préda legyen a turistaház-hálózat. Még az erdő mélyén megbúvó
erdészházak egy része is gazdátlanná vált. Felparcellázták a hagyományos táborhelyeket, de újakról nem gondoskodtak. Turizmus címén államilag finanszírozták az erőnlétet semmiképpen nem fejlesztő nyaralást, a diákok tízezrei szállták meg a Balatont az OIOT (Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács) anyagi támogatásával...
Akkortájt egy írásos előterjesztés megállapította, hogy az önálló csapattáborok száma jelentősen csökkent, a központi „váltótáboroké” viszont nőtt. Következtetése az akkori helyzet bírálata volt: „...a
sátortáborozás romantikájából adódó spontán nevelési helyzetek jó része már nem található meg;...” –ezért – „minden állandó táborral rendelkező úttörő elnökség kezdeményezze egy raj – 20-30 fő – elhelyezésére
alkalmas sátorpark beszerzését.
(forrás: A Honismereti Szövetség folyóirata 2009/2)

1979. nyarán két vándortábor indult útjára. A táborozók gyalog, kerékpárral és vízi úton 2 napos turnusokban váltották egymást.
Az Arkán is egy ilyen tábor épült, melynek bejárata mellett található a kopjafa, amelyre az ott táborozók vésték bele a várósuk nevét, évszámot és legtöbbször a rájuk jellemző motívumukat. Sajnos a kopjafa rossz állapotban van így némelyik bevésés még szemmel is alig látszódik.
A táborban jelenleg erdei iskolaként működik, valamint udvarán épül a község kulturális színpada. (az építkezés várhatólag 2010. június első felén fejeződik be.)