Nagykároly a Károlyi grófok birtokában volt, és a nemzedékeken át filoszemita család fejei az 1720-as évek, Károlyi Sándor óta mindig is szívesen engedtek zsidókat letelepedni a városban. Az emancipáció idejére több mint ezren voltak, 1940 körül a zsidó származású nagykárolyi lakosság mintegy 3000 főt tett ki - ők az erdélyi városok nagy részéhez hasonlóan többségében magyar kultúrájú, magyar identitású román állampolgárok voltak. 1940-től, Észak-Erdély újbóli magyar közigazgatás alá kerülésével ezeket az embereket a Magyarországon érvényben lévő rendeletek sújtották, és sorsukat, melyben osztoztak az egész magyarországi vidéki zsidósággal, 1944 nyarán ők sem kerülhették el.

A holokauszt idejére a közösség egy nagyobb neológ és egy kisebb ortodox zsinagógával rendelkezett, a kép hátterében az előbbi, 1866 és 1870 között egyszerű mór stílusban emelt, kétszintes templom látható (a zsinagógák istentiszteleteit a férfiak és a nők különválasztva látogathatják, a férfiak a földszinten, a nők az emeleti karzaton foglalnak helyet, így a legkisebb zsinagógának is belülről legalább kétszintesre tagoltnak kell lennie). A hívők szisztematikus elpusztítása után a két épület kiürült, a kisebbik zsinagógát később végleg elbontották. A holokausztot túlélő hazatérők rövidesen Magyarországra vagy Izraelbe települtek, vagy meghaltak; ma egyetlen hívő sem gyakorolja vallását Nagykárolyban.

Az emlékoszlop állítását dr. Deutsch Márton, a zsidó népközösség elnöke és Holczer Ákos, az ortodox hitközség elnöke 1946-ban kezdeményezte. A fekete márvány obeliszken eredetileg négy nyelven (magyarul, oroszul, héberül és jiddisül) lehetett az emlékező szöveget elolvasni, utóbb a magyar és az orosz szöveget románra cserélték. A zsinagóga előkertjét, ahol az oszlop áll, szépen gondozzák, de a kertbe és az épületbe nem lehet bármikor bejutni, viszont három oldalról is jól látható.

Évek óta foglalkozom zsinagógák fényképezésével Magyarországon és a környező országokban. Igazi reveláció volt erre az arányos, lepusztult állapotában is megkapó és szép épületre rátalálni, amely minden részletében az alapjául szolgáló kultúrának a nagyságát és maradandóságát példázza.