III. Béla (1148-1149 körül született – 1196. április 24.), Árpád-házi magyar király, uralkodott 1172-től haláláig.
A század kilenc Árpád-házi uralkodója közül talán a legjelentősebb volt. Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. 1161 körül horváth-dalmát herceg lett, de mivel apja első fia, III. István volt a trónörökös, Bélának az a szerep jutott, hogy Magyarország és Bizánc között a kapcsolatot szorosabbra fűzze. Ennek érdekében – és a két ország 1163-ban kötött szövetségének zálogaként – a bizánci udvarba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a bizánci császár Mária nevű leányával. Új méltóságot létesítettek kedvéért, így ő lett a császár után következő második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították.
/Forrás: Wikipédia/

III. Béla király 5/4-es életnagyságú bronz mellszobrát a Fejér Megyei Önkormányzat ajándékozta a Történelmi szoborparkba.

A megyék történelmi szoborparkja az ország tizenkilenc megyéjének közös akaratából a 'Vidéki Magyarország' összefogásával jött létre.
Az itt elhelyezett portrék mindegyike más-más művész alkotása, de legtöbbjüket valamilyen kötelék is fűzi a szobrot állító megyéhez.
Az emlékhelyet Mádl Ferenc köztársasági elnök avatta fel a Megyék III. Országos Gyűlése alkalmából, 2001. június 30-án.

---