Ion Luca Caragiale (1852-1912) hozzávetőlegesen azt jelenti a román kultúrának, amit a magyarnak Mikszáth Kálmán: öniróniát, szarkazmust, humort, a nemzetkarakterológia kifinomult kifordítását - azzal a különbséggel, hogy Caragiale azon a terepen számított kiemelkedő szerzőnek, ami a románok számára mindig is rendkívüli fontosságúnak számított, és amiben az elmúlt száz év során rendre kitűnőt alkottak: a színházban. Vérbeli színpadi szerző volt, vígjátékai a román irodalomtörténet máig maradandó, szerte a világon, így nálunk is rendre elővett darabjai. Házasságon kívül született fia, Mateiu Caragiale (1885-1936) ugyancsak író volt; őt a mai modern román irodalom kultikus előfutáraként tartják számon.

Az idősebbik Caragiale mellszobrát, mely a róla elnevezett kis téren áll, Ion Irimescu (1903-2005) készítette, aki a klasszikusnak számító XX. századi román értelmiségi és/vagy művészpályát futotta be: Párizsban tanult, 1937-ben visszatért Romániába, 1945 után különféle tisztségeket töltött be, 1978-tól 1989-ig, alighanem a legsúlyosabb időkben, a román szobrászszövetség elnöke volt. Nemcsak hosszú életű doyenje volt a szobrászcéhnek Romániában, mester is, hatalmi tényező, akinek szavától mindenkor sok minden, nagyon gyakran minden függött.

Említést érdemel még az arányos, kis park, úton a történelmi városközponttól a Sétatér felé helyezkedik el a Caragiale századik születésnapjára, 1952-ben kialakított városi zöldfelület (a szobor felállítására vonatkozóan több ellentmondó adatot találtam, végül annál az évszámnál kötöttem ki, amit egy kolozsvári szoborkataszterben találtam - bár a magyar tárgyú szobrokat illetően ez eléggé pontatlan). Északról ezt a parkot a Malomárok, a Szamos kis mellékága határolta, melynek az itteni szakaszát 1987-ben, a kolozsvári villamos itt vezető vonalának megépítésekor fedték be. A Malomárok más részei a városban ma is jól láthatók, ha ezeket tisztítanák és rendben tartanák, Erdély Amszterdamját lehetne létrehozni rajtuk, mutatis mutandis persze. Ehelyett ma a Szamos felett, hosszában, a város kellős közepén magasfeszültségű elektromos vezeték húzódik.