Ismét egy köztéri alkotás, amit 1989 alaposan megváltoztatott. A dombormű a salgóbányai egykori KISZ-vezetőképző ma Hotel Medvesként működő épületének főbejáratánál áll. Az épület kialakításában, belső berendezésében, mondhatom, őrzi eredeti funkciójának szellemét, és a helyén maradt ez a dombormű is, mely szemmel láthatólag emlékezésül szolgált valamilyen alkalomra (a hátoldalon lévő két konzolt jól megítélhetően koszorúzásra használták).

A dombormű sejtésem szerint valamilyen szöveget, esetleg címert vagy egykor nagyon ünnepelt, mára tiltott önkényuralmi jelképet is tartalmazhatott, ezt azonban - ahogyan ez rendszerváltásokkor történni szokott - gondosan levésték róla.

Talán nem túlzó a feltételezésem, hogy a jobb oldali figura Nógrádi Sándort, Nógrád megye egykori munkásmozgalmi hűbérurát, pekingi és hanoi nagykövetet, Rákosi Mátyás száműzetésbeli látogatóját, a Kádár-rendszer kezdeti időszakának hűséges támogatóját, előtte a környéken aktív második villágháborús partizánparancsnokot, még előbb Moszkvába emigrált kominternest, legelőbb hithű kommunistát ábrázolja, aki 1971-ben halt meg és 1894-ben született (ha már az életrajzot visszafelé mondom el) - számtalan intézmény, többek között a salgótarjáni Nógrádi Sándor Történeti Múzeum (ma sallangmentesen Nógrádi Történeti Múzeum) névadója volt. Feltételezhetjük tehát azt is, hogy a tábla felállítására 1971 után került sor. Ennél többet azonban sehonnan sem tudtam eddig kideríteni; a gyanúba hozható művészek adatlapjai nem tartalmazzák a művet, a salgótarjáni köztéri kataszter (ahová Salgóbánya közigazgatásilag tartozik) szintén nem. Mintha mindenki el szeretne felejteni fél évszázadot a történelemből. E felejtési vágy ellenére a dombormű ma mégis áll.