A Bécs központjában lévő szökőkút monumentális, mozgalmas köztéri alkotás, olyasmi, ami puszta létével életet, forgalmat, embereket, nyüzsgést generál maga körül. A folyószobor-csoport középen felmagasodó nőalakja Providencia, a Gondviselés, az előrelátás, tágabb értelemben az abszolutizmus alapfogalmának számító 'jó kormányzás' allegóriája. Közvetlenül körülötte vízköpő puttók helyezkednek el. Őt veszi körül a szökőkút káváján négy nagyobb, a központi alaktól és egymástól is független figura, akik a korabeli Ausztria főhercegségeit képviselik egy-egy folyó megszemélyesítésével. A négy folyószobor életkora, vérmérséklete és neme szerint is elkülönül, a két férfi-alak Felső-Ausztria, a két nőalak Alsó-Ausztria folyóit, a két fiatal a két rövidebb folyót, a két idősebb a két hosszabbat szimbolizálja.

A Traun folyót (153 km) fiatal férfialak jeleníti meg, aki a víz fölé hajolva szigonyával a medence alja felé sújt; az Enns folyót (254 km) egy sziklán ülő, evezőt tartó öreg révész személyesíti meg, az Ybbs folyó (130 km) korsóból vizet csorgató, fekvő fiatal lány képében jelenik meg, a Morva (németül March) folyót (358 km) pedig egy római harci jelenetet ábrázoló domborműnek nekidőlő nőalak formázza.

Donner a folyószobrot 1737-ben kezdte el készíteni Bécs városának jóváhagyásával, és 1739-ben, VI. Károly császár névnapján állították fel ólomból. Mária Terézia korában a figurák meztelensége tabut sértett, ezért 1773-ban a kutat szétszerelték és eltávolították. Johann Martin Fischer, a korszak tekintélyes szobrásza azonban három évtizeddel később kiállt a szobor mellett, és a művet 1801-ben újra felállították eredeti helyén. 1873-ban a bécsi székhelyű, néhány korabeli pesti (Széchenyi szobor a Roosevelt téren) és magyarországi (Kisfaludy Sándor, Balatonfüred) szobornál is közreműködő Röhlich und Pönninger ércöntöde restaurálta az egész szobrot, bronz másolatokkal cserélték ki az eredeti alakokat, melyek jelenleg a Belvedere képtárban láthatóak. 1913-ban Otto Wagner beterjesztése alapján tervbe vették, hogy a szobrot áthelyezik, felszabadítandó a kereszteződést a forgalom számára, ám a medence az első mozdításkor olyannyira károsodott, hogy a városi tanács jobbnak látta visszaállítani az eredeti állapotokat. A második világháború során a kútszobor megsérült, 1947-ben állították helyre. Két német nevén kívül helyenként 'újpiaci kútnak' is mondják.

A medence és a talapzati rész mauthauseni gránitból készült.