Poór Lilit (1886-1962) 1910-ben szerződtette a kolozsvári színházhoz Janovics Jenő, a színház igazgatója, aki, ahogy ez színházigazgatókkal gyakran megtörténik, később feleségül vette a színésznőt. Janovics filmes időszakában Poór Lili több némafilmjének főszereplője volt.

Poór Lili 1948 októberétől az akkor megalakuló kolozsvári Magyar Művészeti Intézet színművészeti fakultásának volt a dékánja; ez a fakultás működött később (már a román tagozattal is összevonva) Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetként. 1954-ben aztán a magyar tagozatot leválasztották róla, és átköltöztették Marosvásárhelyre. A történet egyszerűnek látszik, de tulajdonképpen hosszúra nyúlt fedőakciója volt annak, hogy az 1948-as tanügyi reform különféle kompromisszumokkal elért vívmányait (tudniillik hogy legyen Kolozsváron a román mellett magyar nyelvű képzés is minden olyan területen, amit felső szinten oktatnak, és az egész országban elismert diploma jár érte) felszámolják. Poór Lili Kolozsváron maradt, utolsó éveiben a klasszikus idős szerepeket játszotta el - ez a szobor is életének ebben a korszakában ábrázolja.

A kolozsvári magyar színház sétatéri épületében látható szobor-pantheon egyetlen nem kőből készült alkotása ez a félalakos, életnagyságú szobor; amióta emlékszem rá, a többitől mindig kissé elkülönülve állt, ahogy a mellékelt felvételek pillanatában is.