Ipolitas Užkurnys és Antanas Česnulis, a két litván faszobrász 1986-ban volt vendége az akkor még Tokajban működő alkotótelepnek, mely utóbb felvette a Közép-európai Művésztelep és Szabadiskola nevet, még később pedig Tállyára tette át a székhelyét. Kerékgyártó István, aki a Művésztelep vezetője volt az 1990-es években, a következőképpen írja le a művet egyik interjújában: 'A művésztelepen Antanas Tokaj ősfoglalkozásait és mesterségeit kezdte megfaragni, a halászat, a földművelés, a szőlőművelés és a kádármesterség oszlopszobrát, Ipolitas pedig egy lantját pengető, mitikus erőt sugárzó koronás női figurát és egy a mi hajdani jokulátorainkhoz, vagy éppen Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonló szakállas pogány litván énekmondót, kezében kantlesszal. Az énekmondó feje fölött három angyalszerű figura nyújtózott, magasra emelve egy tálat, amelyben lobogott a láng a Szovjetunió által letiport három balti köztársaság emlékére. A három női figura Litvániát, Lettországot és Észtországot szimbolizálta'. Ezt a szoborcsoportot - a letipró Szovjetunióra való utalás nélkül - állították fel 1988-ban Tokaj belvárosában, és nevezték el a kis teret a Magyar-Litván Barátság Parkjának.

2008 augusztusában a mellékelt képek szerint volt látható a faszobrokból állított, a fentiek szerint 2 + 4 darabból álló kompozíció. Ipolitas Užkurnys (1926) és Antanas Česnulis (1948) a litván népi fafaragás hazájukban igen nagyra tartott művelői. Amíg nem találtam meg a művet (és elég nehezen találtam rá az interneten), azt gondoltam, a 'Citerázó király' címet adom neki. Több, mint kopjafa, kevesebb, mint a Laokoón-szoborcsoport - viszont létrejöttekor nemes célt szolgált, azóta is azt teszi; és a mienk.