Ennek a köztéri emlékműnek az esztétikai értéke viszonylag csekély, a közösségi emlékezetet illető jelentősége azonban annál nagyobb, hiszen a XX. századi magyar történelem egyik hosszú ideig tökéletesen ismeretlen, s ma sem igazán közkeletű tényének állít emléket.

A tiszalöki erőművet 1950 decembere és 1953 ősze között hadifoglyokkal építtették (hasonlóan az ország számos ipari létesítményéhez, Kazincbarcikához, némelyik bányához. A történeti irodalomban általában inkább csak a recski kőfejtő és a kistarcsai internálótábor léte ismert a magyar sztálinizmus idejéből, meg az a tény, hogy a két háború közti nemesi osztály maradékát Budapestről kis falvakba telepítették ki). Az ingyenes, könnyen hozzáférhető munkaerő Tiszalökön többségében magyarországi német nemzetiségű, a második világháború idején katonának besorozott, általában szovjet hadifogolytáborokat már megjárt emberek köréből lett összegyűjtve, akik közül sokakat (otthon maradt, illetve eddigre már Németországba toloncolt családtagjaikhoz hasonlóan) háborús bűnösnek nyilvánítva megfosztottak magyar állampolgárságuktól. Az építők kisebb része magyar internáltak közül került ki.

A kétnyelvű, német és magyar feliratok közül az egyik fényképen látható magyar szöveg pontosan adja meg az emlékmű felállításának indokát. A mellékelt linkben Görbedi Miklós "1020 nap az őrtornyok árnyékában - A tiszalöki fogolytábor története" című, nagyrészt még a rendszerváltás előtt gyűjtött anyagra épülő munkájának pdf-ben letölthető változatát adtam meg.

Ebből kiderül, hogy az emlékmű egy másik oldalán olvasható öt név - Georg Gazafi, Matthias Geistlinger, Josef Schultz, Hans Tangel, Josef Widlhofer - annak az öt halálos áldozatnak a neve, akiknek életét a táborban az 1953. október 4-én eldördült sortűz oltotta ki. Ez egy táborgyűlést követő lázongás után történt, abban az időben, amikor a foglyok egy részét (mindenféle kárpótlás vagy munkában töltött idő beszámítása nélkül persze) már szabadon engedték. Paradox módon akadtak olyanok is, akik önszántukból maradtak az építkezésen, és már törvényes munkaviszonyban, fizetett építőmunkásként vettek részt a létesítmény befejezésében.

Az emlékmű azon a helyen áll, ahol a hadifoglyok barakkjait annak idején felhúzták. A viszonylag korai, 1989-es felállítás alighanem a nyugatnémet állampolgárokként ekkor még élő egykori táborlakóknak köszönhető.

Az emlékművet a környéken tett biciklis túráim során fedeztem fel, és még 2004-ben fényképeztem, ugyanakkor, amikor a közeli képet Vilt Tibor az erőmű frontján látható szobráról (itt látható: http://www.kozterkep.hu/~/8411/Az_energia_Tiszalok_1959.html#photo-48306 ) - és még négy nyáron át visszajártam ide, egészen addig, míg bele nem untam Dél-Borsod, Kelet-Heves, Nyugat-Szabolcs és Észak-Hajdú évről évre erősödő és végül már a véletlen utcai vagy kocsmai kommunikációban is érzékelhető homofóbiájába és rasszizmusába.

---