Székely Károly (1880-1941) művét 1928-ban állították fel Törökszentmiklós főterén; felállításakor a ma közvetlen közelében álló Kossuth-szobrot is áthelyezték eredeti helyéről, és ahogy annak a MűLapnak a kísérő szövegében írtam, a város térrendezési bizottságot hozott létre, hogy a két szobor ideális helyzetét megtalálja. Ennek Ligeti Miklóson és Pásztor Jánoson kívül tagja volt e szobor alkotója, Székely Károly is. A két szobor (a Kossuth-szobor és ez) helyzete történeti szempontból ma felemás: a régi Törökszentmiklósból, abból a korból, mikor kiöntötték és felállították őket, csak a hátuk mögött maradt meg egy darab, s kicsit távolabb tőlük, de egy összefüggésben a régi víztorony. Amire tekintetüket vetik, főtér ide vagy oda, az a szocializmus korának Törökszentmiklósa - panelházsor, kétsávos városi főút. S a körülöttük nagyra nőtt buja növényzet is, történelmi léptékű köztéri alkotásokról lévén szó, úgy érzem, ellene dolgozik a számukra szükséges virtuális térnek.

Az emlékmű annak az I. világháborúban elesett 925 katonának állít emléket, akiket Törökszentmiklósról soroztak be. Megrendítő dolog, hiszen az előbbre helyezett alak egy katona halálát ábrázolja, miközben a mögötte álló figura mozdulatából kikövetkeztethetően a harc folytatására buzdít.

Székely Károly Marosvásárhelyen született, Stróbl Alajos tanítványa volt, leghíresebb munkáinak egyike a Vásárhelyen 1912-ben felállított Rákóczi szobra, melyet 1919-ben ledöntöttek (a szoborról Simon László töltött fel archív képet a 10008-hoz).