Az emléktáblát 1951-ben avatták fel a Guszev-lakótelepen.

Az emléktábla felirata:
'Népünk 1848-49-es szabadságharcával együtt harcoló, a cári önkényuralommal szembeforduló mártírhalált halt GUSZEV SZÁZADOS és társai emlékére állította a Magyar Néphadsereg.'

A rendszerváltás után lebontották.

Ki volt Alekszej Guszev kapitány?
Azt gondolhatnánk, hogy a kérdés megválaszolásához elég felütni egy lexikont és máris mindent megtudhatunk. De nem így van! Guszev kapitányról egyetlen lexikon sem tesz említést. Még az Utcák, terek, emberek című, 1973-ban megjelent kiadványt sem, amely kimondottan azokkal a személyekkel ismertet meg bennünket, akikről akkoriban utcát neveztek el. Értetlenül áll az ember a tény előtt, hogy valakiről, akinek nevét évtizedeken át utcák hirdették, semmilyen adat nem lelhető fel. De nem véletlen! Guszev kapitány ugyanis Illés Béla írói szüleménye, mely szerint az orosz tiszt 1849-ben átállt a szabadságért küzdő magyar honvédek oldalára, s ezért a cári hadbíróság kivégeztette. Guszev kapitány volt hivatott ellensúlyozni az oroszoknak a szabadságharc leverésében szerzett elévülhetetlen érdemeit. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Guszev kapitány volt az oroszok Bem tábornoka. A lengyel származású Bem tábornokról tudjuk, hogy egyaránt megbecsült hőse mind a lengyel, mind a magyar népnek. Személye összekapcsolja a két nép történelmét és szabadságszeretetét. A lengyel-magyar barátság szimbóluma ő. Valami hasonló szerepet szánhattak Guszev kapitánynak is. A történelem alakulását ismerve, nem csodálkozhatunk azon, hogy Guszev kapitány olyan „népszerűségre” tett szert, hogy még utcákat is neveztek el róla Magyarország több városában.
Prohászka László: Szoborsorsok című könyvében további értékes adatokkal is szolgál: „A Guszev-ügy azért sokak oldalát furdalhatta, mert hamarosan több ösztöndíjast küldtek ki Moszkvába, hogy a levéltárakból gyűjtsék össze a kapitányra vonatkozó anyagot. Természetesen mindenki üres kézzel tért haza. A sohasem létezett orosz tisztről ugyanis, aligha lehetett volna érdemi dokumentumokra bukkanni. A lassan kínossá váló helyzetet azután Mikojan, a Szovjetunió államfője budapesti látogatása oldotta meg, amikor az Országházban megemlékezett a mártírhalált halt Guszev kapitányról. Ezzel a dolog megpecsételődött. Ha a Szovjetunió Államtanácsának elnöke szerint Guszev élő személy volt – úgy bizonyára élt is.”
Keveseknek adatik meg az a megbecsülés, ami Guszev kapitánynak: közlekedési bérletszelvények állítanak neki emléket; utcákat neveznek el róla egy ország több városában; domborműveket állítanak neki, s végül, de nem utolsó sorban, az egyik szuper hatalom vezető politikusa emlékezik meg róla az emlékét ápoló ország parlamentjében. Ez még egy létező történelmi nagyság esetében sem kevés. Egy nem létező személy esetében, pedig egyenesen világrekord!
Jelkép volt tehát Guszev kapitány; a szovjet-magyar barátság jelképe. Találó jelkép, hiszen nem is létezett…

Forrás:
1. Prohászka László: Szoborsorsok
Kornétás Kiadó Budapest, 1994, 158-160. oldal

Hát kérem, jól meg vagyunk mi vezetve Guszev-ügyben! Nem elég, hogy a kapitány nem is létezett, de még az emléktáblája körül is zűrök vannak. Nem csak itt a SzoborLapon, hanem Prohászka László Szoborsorsok című könyvében is rossz fotó szerepel. Szerencsére éles szemű társunk Ilyés Gábor felfedezte a tévedést.
Persze nem kizárt, hogy a budapesti emléktábla szinte teljesen azonos a nyíregyházival, elvégre az alkotó mindkét esetben Mikus Sándor, de ezen a műlapon és Prohászka könyvében is a nyíregyházi emléktábla látható.
Köszönöm az értékes kiegészítést!