Az Ünnep első változatát fában faragta meg a szobrász, és rá öt évre készítette el a köztéri változatot, mely 187 cm magas.

'Kő Pál a gyors és hatásos pályakezdetet faszobrainak, apró, érett, már növendék korában megfaragott figuráinak köszönhette. Szerencsére azt is tudta, hogyha nem akar megragadni a különlegesség-faragók színvonalán, meg kell tanulnia - nemcsak technikában, amit a főiskolán elsajátított, hanem gondolkodásban is - a nagyszobrászatot, a monumentális művészetet. S hogy túl korán könyvelték el 'fafaragó szobrásznak', azt néhány izgalmas kő domborműve és bronzreliefje után az Ünnep monumentális változatával bizonyította. A háromaraszos faszobor, meg a csaknem kétméteres kőplasztika összehasonlítasakor nem csak azt nyugtázhatjuk elégedetten, hogy a szobrász kitűnően érezte a kő statikájából következő feladatokat (hogy tudniillik a ridegebb anyagnak megfelelően földig érő szoknyába bújtatta, kisebb karmozgásokkal tette kőszerűbbé- tömbszerűbbé a nagy figurákat) -, hanem öt év alatt stílusában, gondolatában és részformáiban is tovább érlelte a végül szintén maga faragta kőplasztikát. Az öregasszony arca ugyan egy árnyalattal még mindig gyötörtebb és mélyebb- ijedtebb a kelleténél, de az egész szobor megfogalmazása nagyvonalúbb és meggyőzőbb. Apró, de fontos ötlet, hogy a faszobor réz- és vasszegeit itt gömbösfejű üvegbetétek helyettesítik, az anyagnak és a megváltozott arányoknak megfelelően mértékletesebben adagolva az érdekes anyaghatást.'
Idézet Rózsa Gyula: Kő Pál című könyvéből, ami 1976-ban jelent meg; az alkotás avatása után két évvel.
Azóta eltelt 34 év, és a fiatal lányalak az idős nénivel még mindig ott áll az Idősek otthonának bejáratánál, az udvaron.

Amikor elhatároztam egy hete, hogy Heves lesz a következő hely ahová elmegyek fotózni, gyorsan elmentem a megyei könyvtárba, és összeszedtem a Kő Pálról megjelent könyveket. Elolvastam őket a rendelkezésemre álló két napon, és képekről már jól ismerve a szobrokat, indultam útnak.

A szobrász állandó kiállításának megtekintése már önmagában véve megérte, hogy elutazzam Hevesre. A régi községházában berendezett helytörténeti gyűjtemény, és mellette három teremben Kő Pál nagyon sok, a könyvekben is látott alkotását órákig el lehet nézni.
Minden szobrot külön körbe kell járni, mert pl. a Chagall és én is annyi,a könyvben és képeken nem látható ötletet, részletet hordoz magában, amit felületes tovarohanásban nem lehet észrevenni.
Sok köztéri szobrának ott van a kismintája, vagy épp a gipsz, amiről öntötték a bronzszobrot. De láthatóak a múzeumban a pályakezdet apró faszobrai is, amelyek kis méretük ellenére is monumentálisnak ható alkotások.

Külön köszönet a szakszerű tárlatvezetésésért Nagy Mártának, aki a múzeum fiatal munkatársa.
Mostanában sok múzeum számtalan kiállításán jártam. De ennél nagyszerűbb tárlatvezetésben még nem volt részem.
Mindenkinek csak ajánlani tudom Heves város Helytörténeti gyűjteményét!