A tábla történetét egy a Dolgozók Lapja (napilap) 1967. 06. 18-án megjelent számának 5. oldalán megjelent írás igyekezett tisztázni. Tóth Gábor: Egy római emlék Nyergesújfalun c. cikkét szószerint idézve:
„Nyergesújfalun a plébánia falához illesztett feliratos kő arról beszél, hogy Antonius Julianus, a germánok Ulpia 5-ik csapatának parancsnoka ezt az emléket Mark Aurél császár üdvére Neptunnak és a nimpháknak ajánlotta fel” Egy Nyergesújfalut bemutató újságcikkben olvastuk ezt a megállapítást, amely - minden valószínűség szerint - az 1938- ban megjelent Komárom - Esztergom köz. ig. vármegyék múltja és jelene. című munka után keletkezett, az pedig a század elején kiadott megyei Monográfiából vette át.
A megállapítás téves.
A nyergesújfalui plébániaépület kerítésébe egy asztallap nagyságú fehér mészkőből faragott, 15 soros latin szöveget tartalmazó tábla van beépítve. Hogy mikor és honnan került oda, senki nem tudja. A régi feljegyzésekből csak annyi derül ki, hogy a parókia építési terve 1767-ben már elkészült. (a templomot 1770-ben építették), tehát mintegy kétszáz éve van a tábla mostani helyén. Feliratának magyar fordítása: „Imperator Caesarnak, az isteni Marcus Antonius Germanicus Sarmaticus fiának, az isteni Antonius unokájának, az isteni Hadrianus dédunokájának, az isteni Traianus Parthicus ükunokájának, az isteni Nerva ősunokájának: Lusius Septimus Severus Pertinax Augustus Arabicus Adiabenicus Parthicusnak, Pontifex Maximusnak, tribuni hatalma 6. évében, amikor 11-edszer volt imperátor, másodszor consul és proconsul - emelte - az V. cohors Gallaecorum Lu- censium Antoniniana.”
A felsorolt császárok az ön- „Jó császárok”, akiknek sorát Nerva nyitotta meg. Marcus (Aurélius) Antoniust, a „filozófus” császárt Commodus nevű fia követte a halálomban, akit 192-ben a császári testőrök gyilkoltak meg. Utána Pertinax, majd Didius Julianna vásárolta meg a bíbort Ezeknek néhány hónapos uralkodása után választották meg a pannoniai légiók saját vezérüket, Septi miust - császárnak, aki miután legyőzte két riválisát; Pescennius Nigert és Clodius Albinust, 193-tól 211-ig a Birodalom császára lett.
Érdekes és jellemző a császárok hatalmára a feliratban olvasható sok cím és rang. A császár volt a hadsereg vezére, a főpap, a consul, a proconsul stb. A tribunusi hatalom jelentette az uralkodás tényét. Amikor tehát azt olvassuk a feliratban, hogy a tribuni hatalom hatodik evében készült, ezt az időpontot 199-re vagy 200-ra tehetjük. Feltűnő a császárok sok mellékneve is. Marcus Antonius mindkét nevét például a mi vidékünkön szerezte.”