James Joyce, miután 1904-ben végleg búcsút intett Írországnak (és soha többé nem lépett szülőhazája földjére), Európa számos országában élt. 1904 és 1920 között például az Osztrák-Magyar Birodalom keretein belül, de egyúttal a korabeli olasz világ helyszíneként is létező Isztria két városában is, rövidebb ideig, 1904 októbere és 1905 márciusa között Pulában, hosszabban, tíz éven át folyamatosan, aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal Triesztben. Joyce mindkét isztriai városban nyelvtanárként tartotta fenn magát, a Berlitz nyelviskola alkalmazásában állt.

A Café Uliks Pula óvárosának egyik kellemes kávéháza, közvetlenül amellett a ma sárgára festett saroképület mellett, ahol Joyce a nyelvóráit tartotta, és amelynek tényét a homlokzaton emléktábla jelöli. A hely könnyebb azonosítását segíti, hogy a terasz (és maga a szobor) az ókori Sergius-diadalívre néz, a város egyik közkedvelt látnivalójára. A Joyce főművére (Ulysses, 1922) utaló elnevezés hommage az író egykor szívesen látogatott kávéháza részéről. A másik hommage-t a 2003-ban felállított (felültetett) szobor jelenti, mely a világ számos köztéri alkotásától megszokott módon lehetőséget ad rá, hogy valaki az ábrázolt nagy ember mellé (fölé, alá, ölébe stb.) üljön. Itt például el lehet költeni egy kávét Joyce társaságában - bár a szavaknak ez a hasonlíthatatlanul nagy művésze, legkedvesebb könyvem szerzője, végig egyetlen szót sem szól, csak bámul a gyalogosok forgatagába.