A Magyar Királyi Folyami és Tengerhajózási Rt. székházaként 1910 és 1913 között emelt épületet Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula tervezte szecessziós-modern stílusban. A kezdetektől együtt dolgozó építész-páros számos remek budapesti épület tervezője. A megbízást pályázaton nyerték el, 'Danubius' jeligéjű tervük 1910-ben első helyet és 4000 koronát ért. (Mások mellett Baumhorn Lipót, a Jónás-fívérek, a Hajós Alfréd-Villányi János-páros is adott be pályamunkát - a pesti Vigadó mellett álló épület megtervezése bizonyára komoly építészi presztízst jelentett.) Az épület belső kiképzése, a szobák berendezése is nagyvonalúan gazdag volt - így került át a ház a háború után a jogutód MAHART tulajdonába, és érintetlenül állt egészen a 2000-es évekig. A MAHART cég akkor az épületet eladta, Csepelre, a szabadkikötőbe, egy panelépületbe költözött, és a régi székház belső berendezéséből például a nagy fafaragásos tárgyalótermet az új épületbe applikálták.

Szerencsére nem ez történt a külső díszítőelemekkel, melyek többrétű szobrászmunkát foglalnak magukba. Az épület homlokzatát az új tulajdonos teljes egészében felújíttatta, és ma eredeti pompájukban láthatóak a csónakokat formázó szimmetrikus erkélyek, a kísérő női akt szobrok, az arcok, a különböző pikkelyes és hullámzó motívumok stb. Szinte bizonyos, hogy a szimmetrikusan ismétlődő homlokzati épületdíszek kialakítása úgy történt, ahogyan ez a reprezentatív épületeknél gyakran szokott: a fő motívumokat, elemeket szorosan tartalmazta vagy legalább erőteljesen sugalmazta az eredeti terv. Kivételt képez ez alól az egyébként nem teljesen betűhíven rekonstruált saroktorony alatti fríz, mely hét kis kockájának sorozatával a hajós élet különféle tevékenységeit ábrázolja, félig allegorikus célzattal, félig realisztikusan. Szinte bizonyos, hogy ez a sorozat önálló szobrászi intenciót tartalmaz, az sem elképzelhetetlen, hogy csak később, esetleg csere révén került a helyére.

Mióta feltöltöttem és kiegészítgettem ezt a MűLapot, találtam róla egy régi képet, sajnos, mivel építészeti szakleírásban szerepel, túlságosan kisméretűt. Ám ebből is kiderül, hogy a saroktorony eredetileg valóban nem így nézett ki (a magasan kiemelkedő tornyot legömbölyítették), a közvetlenül alatta lévő fríz pedig, úgy veszem ki, tényleg különbözik a második világháború előtt ott állótól. Az alkotók neve és a felállítási év tehát az egyedi kiképzésű erkélyekre vonatkozik, a frízre nem, de további adatot vagy utalást sem szobrászra, sem közreműködő kőfaragóra, épületdíszítőre nem találtam.