A Veres Pálné és a Nyáry Pál utca sarkán álló épületet Lechner Ödön és Pártos Gyula irodája építette, 1874-ben, Kecskemét városának megbízásából. Az építészettörténeti szakirodalom egy része Pártos Gyulának tulajdonítja a házat, de a Lechner-kataszterekben is benne szerepel; a párban dolgozó két építész egyik korai munkájáról van szó. A háromemeletes, belső díszudvaros sarokházat építése után egy ideig negyedszázadonként kisebb részben át-átalakították, de ez nem érintette eredeti homlokzatát, mely a SzoborLap szempontjából rendkívül érdekes.

Az épület mindkét utcai homlokzatán a szélső rizalitokban a hármasablakok középső eleme ugyanis nem ablak, hanem szoborfülke, melyekben ily módon összesen tizenkét 5/4-es egészalakos szobor kapott helyet. Az eredetileg egynek szánt műlapot a két utcai homlokzatnak megfelelően két részre bontottam. Önálló lapokat a sok hasonlóság (ugyanaz az alkotó, ugyanaz a felállítási idő, nagyjából azonos hely) miatt nincs értelme nyitni, ráadásul némelyik szobor szinte egyáltalán nem fényképezhető, legfeljebb ha emelőkosaras kocsit bérel az ember, vagy épp a szemben lévő házban lakik.

A Nyáry Pál utcai homlokzaton a bal oldalon az első szinten Töhötöm, a másodikon Örs, a harmadikon Szabolcs látható. A jobb oldalon az első szinten Koháry István, a másodikon Katona József, a harmadikon pedig Huba áll (a szűk utca miatt mindkét homlokzaton a felső-szélső alak nehezen fényképezhető, szabad szemmel névtáblájukat sem lehet leolvasni).

A hozzájuk a másik fronton kapcsolódó Hunyadi János és Árpád, Mátyás király és Lél, illetve I. Rákóczi György és Ond egyértelműen árulkodik a ház eredeti építtetőjéről, Kecskemétről - az itt szereplő történelmi alakok mindannyian kapcsolódnak valamilyen módon a városhoz, a hét vezér az ópusztaszeri vérszerződés révén, a nemesek többnyire a város körüli területek birtokosaiként, a drámaíró Katona Józsefnél (akinek a bal kezében könyv, jobb lábánál pedig színházi maszk van) ezt a kapcsolatot pedig aligha kell magyarázni - a magyar Katona-kultusz épp a ház felépítésének idején kezdett kiteljesedni.

Az általam tanulmányozott források nagyobbik része az ugyanegy időben elkészült, azonos jellegű, sóskúti mészkőből készült szobrok alkotóját Marchenke Vilmosban (1842-1915) állapítja meg (nevét Marschenkeként, Marhenkeként is írják). Ő számos Lechner-épület szobrásza volt, közreműködött Ybl Miklós épületein, neve síremlékek készítőjeként is ismert. Déry Attila Belváros, Lipótváros c. építészeti topográfiája (2005) viszont meg sem említi Marchenke nevét; eszerint a történelmi pantheon alakjait Lotz Károly vázlatai alapján Kunst József mintázta és Dienert Ferenc faragta kőbe, az épület általános szobrászati munkáiért felelős Hentsch Ignác műhelyében (egyik név sem szerepelt eddig az Alkotótárban). Végül a nagy számok törvénye alapján Marchenke Vilmos szerzősége mellett tettem le a garast, de ez a példa is mutatja, milyen bonyolult a helyzet az épületszobrászat esetében, még akkor is, ha nem kariatidákról vagy arcokról, hanem ez esetben teljes értékű, együttesükkel többet mondani akaró szobrok gyűjteményéről van szó.

Úgy tudom, az épület műemlékké nyilvánítása évek óta folyamatban van, de még nem történt meg.