Ez olyan dolog lesz, ami mellett 14 és 18 éves korom között naponta legalább kétszer mentem el, de sohasem vettem észre, és ha nincs SzoborLap, talán most sem tudok róla.

A Veres Pálné és a Nyáry Pál utca sarkán álló épületet Lechner Ödön és Pártos Gyula irodája építette, 1874-ben, Kecskemét városának megbízásából. Az építészettörténeti szakirodalom egy része Pártos Gyulának tulajdonítja a házat, de a Lechner-kataszterekben is benne szerepel; tény, hogy az ekkoriban és még egy darabig párban dolgozó két építész egyik korai munkájáról van szó. A háromemeletes, belső díszudvaros sarokházat építése után negyedszázadonként kisebb részben át-átalakították, de ez nem érintette eredeti homlokzatát, mely a SzoborLap szempontjából különösen érdekes.

Az épület mindkét utcai homlokzatán a szélső rizalitokban a hármasablakok középső eleme ugyanis nem ablak, hanem szoborfülke, melyekben ily módon összesen tizenkét 5/4-es egészalakos szobor kapott helyet. Az eredetileg egynek szánt műlapot a két utcai homlokzatnak megfelelően tehát két részre választottam.

A Veres Pálné utcai homlokzaton a bal oldalon az első szinten Hunyadi János, a másodikon Mátyás király, a harmadikon I. Rákóczi György látható. A jobb oldalon az első szinten Árpád, a másodikon Lél, a harmadikon pedig Ond van (ez a függőleges sor látható legjobban a négy közül, az összes többire a rálátást erősen korlátozza valami).

A hozzájuk a másik fronton kapcsolódó Töhötöm és Koháry István, Örs és Katona József, illetve Szabolcs és Huba egyértelműen árulkodik a ház eredeti építtetőjéről, Kecskemétről - az itt szereplő történelmi alakok mindannyian kapcsolódnak valamilyen módon a városhoz, a hét vezér az ópusztaszeri vérszerződés révén, a nemesek többnyire a város körüli területek birtokosaiként, a drámaíró Katonánál ezt a kapcsolatot pedig aligha kell magyarázni.

Az általam tanulmányozott források nagyobbik része az ugyanegy időben elkészült, azonos jellegű, ugyanolyan anyagú (sóskúti mészkő) szobrok alkotóját Marchenke Vilmosban (1842-1915) állapítja meg (egyes helyeken nevét Marschenke vagy Marhenke formában is írják). A kőbányai illetőségű műszobrász számos Lechner-épület díszítőszobrásza volt, közreműködött Ybl épületein is, neve síremlékek készítőjeként is ismert. A számomra legmértékadóbbnak tekintett könyv, Déry Attila Belváros, Lipótváros c. építészeti topográfiája (2005) azonban meg sem említi Marchenke nevét; eszerint a történelmi pantheon alakjait Lotz Károly vázlatai alapján Kunst József mintázta és Dienert Ferenc faragta kőbe, az épület általános szobrászati munkáiért felelős Hentsch Ignác műhelyében. Végül a nagy számok törvénye alapján és az egyszerűséget szem előtt tartva Marchenke Vilmos szerzősége mellett tettem le a garast, de ez is mutatja, milyen bonyolult a helyzet az épületszobrászat esetében.

Az épület műemlékké nyilvánítása tudomásom szerint folyamatban van.