A 91-es buszon utazva már többször feltűnt, hogy a Vérhalom teret megkerülve két szobor is látható. Valószínűnek tartottam, hogy már szerepel a SzoborLapon. A 3.0-ás verzió tesztelése közben megpróbáltam a térképes kereséssel ellenőrizni, hogy valóban fel vannak-e töltve. Bár a kereséssel nem boldogultam könnyedén, sőt még a gépem is lefagyott közben, különböző trükkök után arra jutottam, hogy nincsenek feltöltve. Valamilyen félinformáció miatt egy Makrisz Agamemnom szoborra gondoltam, és csak a helyszínen láttam, hogy Kerényi Jenő jellegzetes alakja magasodik a virágpalántákkal körbevett talapzaton. Oldalán, egy kis táblácskán jól olvasható felirat: Kerényi Jenő alkotása 1975.
Egyedül a cím nem volt feltüntetve, ezt a katalógusból kellett kinéznem, ami nem okozott meglepetést, hiszen látható hogy lángot tart a kezében. Az erős testfelépítésű nagyvonalúan mintázott, szaggatott felületű allegorikus nőalak megformálásában talán valamelyik etruszk istennő legendás alakja volt hatással az alkotóra.
A felállítás évszáma a 30. évfordulóra enged következtetni, de szerencsére ez nem látszik meg semmilyen szájbarágós, ráerőltetett sematikus stílusjegy alkalmazásával. Akár a „Három tavasz” sorozatba is beleilleszthető a szobor. Durva összehasonlításban úgy is nézhetjük, volt idő, amikor Nepomuki-szobrokat állítottak, aztán Hősi, majd Felszabadulási emlékműveket; más korban virágot, vagy mécsest, vagy más tüzes dolgot tartó asszonyokat és lányokat. Később Szent Istvánt, Holokauszt emlékművet, manapság Turulmadarat, Trianon-emlékművet és Országzászlót. Idővel pedig az eszmerendszerek forognak, pörögnek, hullámzanak, az idő pedig eldönti az alkotás maradandóságát. Osztyapenko szoborparkba került, a Lángot tartó lány maradt a helyén, már csak azt nem tudjuk, melyik utat kívánja megvilágítani.
Örömmel tölt el hogy a magyar képzőművészet megújulásának az itt látható példája méltó módon megőrizve, szépen gondozott környezetben ma is betölti a környezetét. Amitől kicsit mégis szomorú vagyok, az a folyamatos fejlődésben tapasztalt tátongó szakadék. Milyen jó lenne, ha korunk pozitív értékeit is hasonlóan magas művészi formavilágú alkotásokkal láthatnánk megjelenni, mint amit Kerényi életművében tapasztalhatunk!