Eredetileg 16-s honvédeknek állították, utólag 1993-n lett a márvány tábla ráhelyezve.
Mészkőlapokból épített talapzat, egyszerű négyzethasáb alakban. Ezen az emlékművön a csaták helyszínei vannak felsorolva nem az elesett hősöké.
Balassagyarmat. Az első világháborús balassagyarmati 16/II. honvéd gyalogzászlóalj tiszteletére állított emlékműnél a Hősök terén Medvácz Lajos polgármester mondta el ünnepi beszédét:

– 1942 tavaszán a 23/I. losonci, a 23/II. balassagyarmati és az 53/II. salgótarjáni iker zászlóaljakból álló ezredet – német kérésre – a 2. magyar hadsereg alárendeltségében a Szovjetunióba irányították. A 23. gyalogezred lehetőségeihez mérten – vagy talán még azon is túl – helytállt. A kiszállításuk után az augusztus-szeptemberi hídfőcsatákban kijutottak a Don folyóhoz, ahol az arcvonal megmerevedett. A 23-asok az egyik legveszélyesebb szakaszra, az urivi hídfőhöz kerültek. 1943. január 12-én innen indult meg a losonci és balassagyarmati zászlóaljak ellen a nagy szovjet támadás. Ma már tudjuk, hogy honvédeink a túlerővel szemben folytatott kilátástalan harcban erejük feletti módon helytálltak – emelte ki a városvezető, Lászay János ezredparancsnok harctudósításából idézve: „A 23/II. zászlóalj 11 szovjet tömegtámadást vert vissza 1943. január 12. és 13. folyamán.

Az ellenség tizenkettedik támadásánál, amely 13-án délben már hátulról érte, végleg megsemmisülni látszott. Parancsnokának, Hárs László századosnak vezetésével azonban véres közelharcban kivágta magát a bekerítésből, hogy újabb védővonalat foglaljon el a nyílt, behavazott terepen.” Az 1014 fővel a harctérre elvonuló zászlóaljból 1943. június 8-án csupán 246-an tértek haza, de közülük több mint kettőszázan sebesültek vagy betegek voltak. A korabeli veszteségi kimutatások szerint a balassagyarmati zászlóalj elesett, meghalt és eltűnt katonáinak száma 603 fő. Az ezredet 1944 tavaszán ismét mozgósították, és az 1. magyar hadsereg kötelékében a Kárpátok előterébe vezényelték őket. A román kiugrást követően az Alföldre csoportosították át a losonciakat, miközben a mozgósított balassagyarmati 23/II. pótkeret zászlóalj az Erdély visszafoglalásáért indított hadjáratban vett részt, ahol a tordai csata egyik fontos szereplőjeként vonult be a hadtörténelembe.

'A 23. gyalogezred az alföldi harcokban felmorzsolódott – idézte fel a honvédek tragikus történetét Medvácz Lajos, hozzátéve: a háború után az egykori honvéd tisztek osztályidegenek, ellenségek lettek, sokakat koncepciós perekben elítéltek, a kitelepítés, katonai rendfokozatuk elvétele lett osztályrészük. 1993-ban a doni áttörés ötvenedik évfordulójának napján az egykori 23-as honvédek javaslatára az emlékmű talapzatára felkerült a 23-asok táblája is.

Történhetett ez azért, mert a 23. gyalogezred katonái mindig is nyíltan vállalták, hogy szellemiségükben, és hagyományaikban utódai az első világháború 16-os gyalogezre- dének. – A hagyományőrzés a polgári önszerveződés egyik fontos színtere, a szabad idő igen tartalmas és hasznos eltöltése, közösségformáló erő. Ezért is megtiszteltetés városunknak, hogy a VII. doni emléktúra egyik állomásaként a választás ránk esett. Balassagyarmat város közönsége nevében kívánom az emléktúra résztvevőinek, hogy az önként vállalt feladatukat sikeresen teljesítsék – fogalmazott a polgármester.'