A megrongálódott és több helyütt olvashatatlan alapítólevélben a következőkkel indokolják a Kossuth-szobor elkészítését: „Szabadságunk megteremtője, emberi méltóságunk visszaadója: Kossuth Lajos halála alkalmával - mint tették Krisztus tanítványi - keseregtünk eltávozott
vezérünk felett. Bánatunkra mint enyhítő körülmény jött az a...eszme, hogy dicső...nek itt, kis községünkben egy szerény emlékszobort állítsunk.” A leleplezési ünnepélyre 1894. július elsején, vasárnap délelőtt került sor, amelyen a falu lakossága mellett, a környékről és távolabbról is nagyszámú közönség gyűlt össze. Az avató beszédet Szokó István lelkipásztor tartotta, az énekkar Fábián János tanító vezényletével a Szózatot és a Himnuszt énekelte. A néphagyomány szerint akkora volt a lelkesedés, hogy Gilicze József és unokatestvére, Gilicze Imre a hatóságok tudta és engedélye nélkül ágyút készített és a szobor leleplezési ünnepség kezdetén díszlövéseket adtak le. (E tettükért az enyingi járásbíróságra idézték őket és fejeként 10 forint büntetést kaptak.) Az avatást követően a szobrot koszorúk sokasága borította el, majd délután nagy népünnepélyt tartottak a faluban.
A második világháború idején a szobor megsérült, beázott a benne elhelyezett alapítólevél. A szabadságharc centenáriuma évében (1948) újra felállították. A Kossuth-szobor eredeti kerítését is elpusztította a múló idő. 1988-ban gyűjtést szerveztek és a siómarosi polgárok, intézmények és az egyházak adományaiból 56.190 forint gyűlt össze. Ebből a pénzből
Makovecz Imre tervei alapján új kerítést készítettek, bizonyítva Kossuth Lajos iránt soha el nem múló tiszteletüket.http://mek.niif.hu/02100/02169/02169.pdf 118. oldal