A Belváros szívében, a Váci utca és a Régiposta utca sarkán, a Hermész-kúttal szemközt lévő épületről szinte alig tudni valamilyen építészettörténeti adatot. Építési éve bizonytalan (az 1805-ös év kérdőjeles, mindenesetre a Váci utca legrégebbi ma is álló épületéről van szó), tervezője is ismeretlen, egyedül építtetőjének, Schorndorfer Ferenc órásmesternek a neve maradt fenn különféle forrásokban.

Ehhez képest a ház Régiposta utcai frontján látható négy nagyobb dombormű története viszonylag jól ismert (számtalan más épületdíszítő elem van a házon ezeken kívül, egyet közülük, a főbejárat feletti arcot mutatványképpen feltöltöttem). A négy közül a két szélesebbet (Léda és Merkúr) a ház akkori tulajdonosa valamikor az 1920-as években leszereltette és magához vette, a kapu két oldala felé eső keskenyebb féldombormű (Bacchus és Terpszichoré) azonban a helyén maradt. 1955-ben ezt a kettőt is leszedték, hogy másolatot készítsenek róluk, melyek el is készültek, de a munka elvégzése közben a két eredeti szobor megsemmisült. Időközben fénykép alapján újra kifaragták a régebb óta hiányzó két darabot, Lédát és Merkúrt, és az így előállt négy művet helyezték fel az épületre 1963-64 folyamán. A most látható négy darab mindegyike másolat tehát. Merkúr bal keze sajnos hiányzik, letörték.

A történethez tartozik még, hogy 1972-ben az egykori tulajdonostól a Kiscelli Múzeum megvásárolta a két eredeti, még az 1920-as években eltávolított darabot (Léda, Merkúr), ezek tehát ma is léteznek, és a múzeum igen gazdag kőtárában bizonyára megtalálhatók.

A történetet Déry Attila Belváros, Lipótváros című könyvéből vettem (Terc Kiadó, 2005, 270-271. old), de szobrász vagy restaurátor nevére nem találtam utalást.