A norvég Gregersen család elsőszülött fia ács lett. Ez Norvégiában nem nagy ügy. Az ifjú azonban nem szerette a tétlenkedést és bejárta Európát. Amikor Budára tévedt, nálunk éppen forradalom volt, így utászként a magyar sereg harcaiba is bekapcsolódott. A szabadságharc bukása után Olaszországban szorgoskodott, de az 50-es években visszatért hozzánk, hogy sok-sok hidat, vasutat és középületet építsen. A szegedi árvíz elhárításában, valamint a gátépítésben is aktívan tevékenykedett. Mindezekért nemesi címet kapott.
Ja, és nem mellékesen 19 gyermeke született.
Így lett a norvég ácsból magyar nemes.