Tulajdonképpen mást kerestem, de erre találtam rá. Hónapok óta nézegetek egy régi fekete-fehér, ugyancsak családot ábrázoló szoborképet, mely valamelyik zuglói portálról való, és arra gondoltam, két eső között azt fogom lefényképezni. Ehelyett Papachristos Andreas a talapzattal együtt kb. 3.5 m magas, törékenynek ható kis díszítőszobrába akadtam.

A szobor törékenységének benyomását az alakok finom alkatán kívül alighanem a különleges talapzat adja - a két főalak két, egymástól geometrikusan elcsúsztatott talapzaton áll. Ráadásul az volt az érzésem, hogy az arctalan figurák (Papachristos igen jellegzetes eljárása) közül az apa tartja a kisdedet, s az anya kezében van a feliratot viselő könyv. Gyanítom továbbá, hogy az egész műnek van halvány köze a valláshoz, de legalább a szakrálishoz is, bár ennek a felállítás ideje és a nagyon is világi környezet ellentmond.

A szobor kissé magárahagyatottnak látszik, de hál istennek épségben van, még ha a mellette lévő bujára nőtt növényzet kissé elnyomja is.