Az ún. lengyel-litván-lovagrendi háború keretében 1410. július 15-én megvívott grünwaldi csata a középkor egyik legvéresebb ütközete volt, egyes források szerint akár negyvenezer áldozatot is követelhetett. A lengyel-litván perszonálunión alapuló szövetség döntő győzelmet aratott a teuton lovagrend felett, s ezzel egy időre megszüntette a németek felől érkező évszázados fenyegetettséget. Ez fellélegzést jelenthetett - ám ettől még Lengyelország egész ezutáni története (ahogy az addigi is) két nagy szomszédjának alig-alig szűnő sanyargatásairól szól.

A Krakkó közvetlen történelmi belvárosán kívül, attól északra, a Barbakan bástyával szemközt elhelyezkedő emlékművet 1910-ben, a csata ötszázadik évfordulója alkalmából állították. Kezdeményezője és felállításának legfőbb anyagi támogatója a nemzetközi elismertségű virtuóz zongoraművész, zeneszerző, Ignacy Jan Paderewski volt, akit ez a krakkói hatóságok ellenében megvalósított emlékmű indított el politikai pályáján (később, 1919-ben rövid időre a független Lengyelország miniszterelnöke is lett). A szobor felállításából valóban lehetett politikai tőkét kovácsolni: ünnepélyes leleplezésére 1910. július 15-én százötvenezer fős ünneplő tömeg jelenlétében került sor.

A második világháború, a német megszállás alatt, 1939 novembere és 1940 áprilisa között az emlékművet rendszeresen megrongálták, végül a talapzatát felrobbantották. A szobrokat Németországba szállították, ahol később megsemmisültek. Az emlékmű újraállítása már 1945 januárjában napirendre került, de évtizedekig csupán egy megmaradt gránittömb és egy felirat emlékeztetett egykori jelenlétére.

1972-ben hoztak létre bizottságot a Grünwald-emlékmű újjáépítésére. A rekonstrukciót a krakkói Történeti Múzeumban őrzött makett és korabeli fényképfelvételek alapján végezték. Antoni Wiwulski eredeti szobrait Marian Konieczny mintázta újra. 1976. október 10-én állították fel ismét, ezúttal gránit talapzatra, s az emlékmű az Ismeretlen Katona svéd gránitból készült krakkói sírjával egészült ki, amit ugyanekkor állítottak fel. A két emlékmű egymástól független (az utóbbi első változatát az 1920-as évek közepén állították fel, noha egyszerre pusztították el őket), proxemikailag és jelentéstanilag azonban a kettő szorosan összetartozik, körülbelül úgy, ahogy Budapesten a Hősök terén az Ezredévi emlékmű és az ott lévő Ismeretlen katona sírja.

A 24 méter magas Grünwald-emlékmű fő alakja II. Jagelló Ulászló király lovasszobra; a lovasszobor talapzata részben az eredeti emlékmű megmaradt darabjaiból áll. A déli (elülső oldalon) kapott helyet Witold litván nagyfejedelem alakja, a csata másik győzteséé, aki előtt a legyőzött teuton lovag, Ulrich von Jungingen holtteste fekszik. A nyugati (bal) oldalra a litván harcosok, a keleti (jobb) oldalra a lengyel katonák kerültek, az északi (hátsó) oldalon a csata közkatonái láthatók. A talapzatot történelmi lengyel és litván címerek díszítik.

Rendkívül bonyolult történelmi szimbólum az egész emlékmű - szálka volt a Lengyelországot lerohanó nácik szemében, propagandaeszköz a Lengyelországot évtizedekre uralmuk alá hajtó szovjetek kezében. Ráadásul bizarrul is hat - ha például elképzeljük, hogy a fekvő Ulrich von Jungingen áll, magasabb lenne a lovon ülő lengyel királynál. Magáról a csatáról a Wikipedián jóval az átlagwikiszínvonal feletti cikket lehet olvasni, amit szívesen ajánlok.