Gróf Széchenyi István temetésén (Cenk, 1860. április 11.) Széchenyi Ödön kezdeményezte a szobor felállítását.
Politikai okokból ezt „nyilvánosan” nem lehetett kivitelezni. Ezért fia, Széchenyi Béla a tervet úgy módosította, hogy emeljenek szobrot Szent Istvánnak, de Széchenyi István emlékére.
Még abban az évben, 1860. augusztusában, a Szent király emlékére elkészült az egészalakos szobor, melynek arcvonásai a gróf emlékét idézik.^[1]

gróf Széchenyi István mindennapi imádsága:
MINDENHATÓ ISTEN, – hallgasd meg mindennapi imádságomat.
Töltsd el szívemet – angyali tisztaságú szeretettel – embertársaim iránt, – hazám iránt és honfitársaim iránt!
Világosíts meg egy Kerub szellemével – és gondolkodó erejével.
Engedd, a jövendőbe pillantanom; – a jó magot a rossztól megkülönböztetnem.
Sugalld nekem, – mit és hogyan kell kezdenem, – hogy egykoron a talentummal, – melyet reám bíztál, – elszámolni tudjak. Gondolkozni és dolgozni akarok – éjjel-nappal, – éltem fogytáig. Gyarapítsd, ami jó, – tipord el születésekor, – ami netán rossz gyümölcsöt teremne.
Segíts nekem, – hogy a világon mindent – lelkem igaz alázatával – szemlélhessek és kezdhessek! Ez imádságom ne mondassék, – hanem szüntelen cselekvés által – küldessék a mennybe. Amen. ^[2]

---